Betegesen viselkedem, kémkedem az exem után, mit tegyek?

Én rosszabb voltam, ha ez nyugtat. :D

Folyamatosan a régi beszélgetéseinket olvastam vissza, és azon gondolkoztam, hogy hol siklott félre, vajon amikor ezt, meg ezt írta, mennyire gondolta komolyan. Vagy hogy "jéé, itt milyen kedves/aranyos/szerelmes volt". Gondolkoztam azon is, hogy "véletlenül" írok neki, aztán hátha beszélgetni kezdünk (őt ismerve elkezdtünk volna). De aztán nem csak a szép részeket olvastam, hanem azokat is, ahol csúnyán beszélt velem, megalázott, vagy veszekedett velem a semmin. Egy idő után már tudatosan ezeket kerestem, mert ekkor nem vágyakozás, hanem harag, sértettség volt bennem és egyáltalán nem akartam neki írni. Napi rutin volt, hogy megnéztem az Instáját, Facebookját és nem is tudom, miért. Mit vártam? Tudtam, ha kitenne az új barátnőjével közös képet, az összetörne totál. Ha arról tenne ki képet, hogy valahol van, akkor rögtön gondolkoznék, hogy vajon az új barátnőjével ment oda? Ha zenét osztott volna meg, vagy bármit, azon filóztam volna, hogy vajon ez nekem üzenet? Szóval egy idő után ezzel felhagytam, és igaz, hogy le nem tiltottam, de az Instagramjára tudatosan nem keresek rá, Facebookon pedig csak ismerősök vagyunk, de az üzenetei átkerültek a kéretlen mappába, és leállítottam a hírfolyamon a követését, így bármit is tenne ki, azt nem látnám.

Én folyamatosan tudatosítottam magamban az okokat, hogy miért lett vége, miért nem lenne jövője, ha megint együtt lennénk. Lefoglaltam magam, eljártam itthonról. Nem pasizni, hanem mondjuk tornázni, sétálni, barátnőzni. Vagy akár egyedül megnézni egy kiállítást, filmet, bármit. Kellett az, hogy hullafáradtan essek haza, és ne az legyen a programom hajnal 3-ig, hogy a régi képeket, üzeneteket nézem és sírok, vagy azon gondolkozom, hogy írjak-e neki. Mellé pedig megkértem az összes barátnőmet, hogy ne kérdezzenek róla, ne hozzák szóba, ha hallanak valamit róla, azt se mondják el, ne küldjék el a storyjait, stb. Az eleje nagyon nehéz volt, de most, ha eszembe jut, hogy én milyen halálosan szerelmes voltam belé, fogom a fejem, hogy hogy lehettem ennyire vak és hülye.

Szerintem 80% ezt csinálja ha fontos volt neki a másik.

Nehéz feldolgozni. Nekem évek kellettek de néha azért mai napig meglesem , bár ő is egyszer lebukott nem rég és ennek már 4és fél éve volt. Sehol se vagyunk ismerősök. Én is és ő is tiltottuk egymást így tudtam leszokni a nézegetésről. Bár nem nehéz kamu profilt csinalni.. hidd el átéltem majd enyhül fokozatosan! Nem vagy beteg csak szeretted/ szereted. Életed része volt egyértelmű hogy kivancsi vagy rá még.

Üdv a klubban. Én is kamuprofilt hoztam létre, bejelöltem az új párját, mindent tudni akartam.

Aztán feltettem magamnak a kérdést, hogy biztosan szeretném, hogy ismét kapcsolatban legyünk? Én voltam a visszautasított fél, ezért is akartam őt visszaszerezni.

Aztán felismertem, hogy ez messze nem a szerelemről szól már, hanem az egómról.

Az exeddel szakítottál, de nem gyászoltad meg a kapcsolatot. Valószínűleg anyukáddal komoly (kötődésbeli) problémáid voltak kisgyerekként, és az tevődött át az exre, annak idején, amikor vele éltél. Ha ezt nem dolgozod fel, nemcsak hogy esetleg belekattanhatsz abba, hogy nem tudsz túljutni a váláson vagy a szakításon, de az exed felé való viselkedésed elkezd kriminálissá válni: azaz előbb-utóbb a rendőrségen vagy a börtönben végzed. Előbb csak a leskelődés, a kémkedés, aztán a zaklatás, utána komoolyabb. Nem szabad!

Gyászolj, és ha nem megy, akkor kell a szaki. Pszichológus, nem kell pszichiáter, sem gyógyszer.

Lásd még:

[link]