Hogyan szakítsak vele, ha ő szerelmes, de én már nem?

“mintha egy bűnös titkom lenne”

Az, hogy megjátszod magad, s hazudsz neki, éppen eléggé būn...

Amúgy nem muszáj szakítani, mond el az érzéseidet, majd szakít ō magától...

Minnel tovább huzod annál rosszabb , meg azt is meg kell mondanod hogy miért húztad eddig.

Mond el az igazat, ennyi.

Legyél vele őszinte. Utána nagyon meg fogsz könnyebbülni. Ami nem megy, azt ne erőltesd.

Meg akarsz neki felelni, ezért van bűntudatod. Én is emiatt léptem ki, én ráadásul mást szeretek, és nem elég volt a magam bánata, még felőle is jött a szemrehányás, mert érezte, hogy nem vagyok benne érzelmileg, holott nem is ígértem, hogy benne leszek.

Az egészben a színészkedés volt a legrosszabb. Ha békén hagy, akkor még sokáig együtt lehettünk volna, lett volna szex és barátság is, de rákényszerített a színészkedésre, elvárta a nemlétező érzelmeimet és a vallomásaira várta a viszonzást, én meg nyilván nem akartam megbántani. Csakhogy ezzel elérte, hogy idő előtt kiléptem az egészből.

Nem tudjuk, hány éves vagy.

Soha nem szerettél volna fiút tudni magad mellett? Ha netán nem is a szextől ódzkódsz, de nem vágysz egy társra magad mellé? Nem végzel önkielégítést sem? Ha mindezekre "nem"-mel felelsz, akkor talán aszexuális lehetsz. Kezeltesd magad.