A környezetemben mindenki azt mondja hogy jó ötlet volt a szakítás, de én mégis szeretem?

Én meg nem vágom...

Az nem érdekel senkit, a környezeted mit mond. Az inkább fontosabb: TE hogy érezted magad vele: Nem, nem arra gondolok, szeretted-e, hanem ú hogy bánt veled SZERINTED. Úgy bánt veled, ahogy egy kapcsolatban illik? Figyelt rád, jól bánt veled? Vagy le se xarta mi van benned, veled, mit szeretnél, midig az volt amit ő akart,stb. Mit tett meg érted?

A szerelem múlandó. Még pár hónap és elmúlik. Sajnos néha rossz emberbe szeretünk bele, ezzel mind vagyunk így. A kérdés az, hogy te moot egy ennyire befolyásolható naiv lány vagy, akinek kívülről mondják meg mi neki a jó? Vagy valójában te is tudod h xar kapcsolatban voltál, csak a "szerelem" érzése hiányzik.

Ezt válaszold meg magadnak, mielőtt hülyeséget csinálsz.

Ez nem meglepő. A nők a senkiházi szemétládákat szeretik.

Pont az olyanokat aki nem úgy bánnak velük ahogy kéne .

Mit tegyél?

Köpj fel és állj alá.

Hallgass a szívedre. Kit érdekel, mit mondanak az okosok?

Lehet, hogy nekik van igazuk, ezt majd az idő megmondja és építkezel belőle. Ha belegondolok, az összes férfi akivel dolgom volt, valamilyen szinten defektes volt és a mag módján bántalmazott is, ki lelkileg, ki fizikailag. És nem hiszem, hogy ez azért van, mert mindig ugyanolyanokat vonzok be. Mindegyik más karakter volt. Arról van szó, hogy mindenki máshogy elviselhetetlen. Nyilván van egy határ, amikor nem kérdés, hogy menekülni kell az illetőtől, hacsak nem akarod idő előtt a föld alatt végezni. Minden más esetben mindenki más módon hü..lye. Csak úgy lehet elviselni a másik hülyeségeit, ha szeretem. Hiába vagyok egy rendes, tökéletes pasival, ha nem szeretem. Főleg, hogy nagyon hamar ki fog derülni róla, hogy se nem rendes, se nem tökéletes. Azt meg csak szerelemből lehet elviselni.