Miért van ez, és mit lehet ilyenkor tenni?

Az exemmel egy hónapja szakítottunk. Egy cégnél dolgozunk, de szerencsére nem egy irodában, viszont így mégsem szakíthatom meg vele teljesen a kapcsolatot emiatt, mert van, hogy munkával kapcsolatos dolgokat muszáj megbeszélni, így Facebookon pl. továbbra is ismerősök vagyunk. Mindketten eldöntöttük a szakítás után, hogy változtatunk az eddigi életünkön, és ha ettől megszűnnek azok a problémák, amik miatt nem működött a kapcsolat, akkor megpróbáljuk újra együtt. Igen ám, csak hát mindkettőnknek más elképzelése van arról, hogy min is kellene változtatni és hogyan, emiatt úgy érzem, hogy gondolkodásmód és életvitel szempontjából két különböző irányba haladunk, egyre távolabb egymástól. Meg hát eleve amelyik tulajdonságaival bajom volt, azok nem fognak teljesen eltűnni vagy átalakulni ilyen rövid idő alatt. Így hát mindig eldöntöm magamban, hogy ok, le van zárva a dolog, nem akarok tőle már egyáltalán semmit, még beszélni sem feltétlenül. Viszont ezt valahányszor eldöntöm, mindig megkeres valami hülye indokkal, pl. egy munkával kapcsolatos kérdéssel, vagy lájkolja amit kiteszek, ilyesmik, és utána azzal jön, hogy legyünk legalább barátok (vagy akár több is, de persze nem olyan feltételek mellett, amiket én szeretnék), találkozzunk, beszéljük meg a dolgokat. Csak hát közben meg nem úgy tűnik, mintha az életét is hajlandó lenne feláldozni ezekért a várva-várt komoly változásokért egyáltalán, amiket én szeretnék. Ilyenkor mit lehet vagy érdemes tenni? Belefáradtam már abba, hogy nem tudunk dűlőre jutni, hogy merre tovább.