Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egy ilyen típusú szakítást hogyan lehet feldolgozni?
A baratommal tobb mint 2 evig voltunk egyutt. Mindeketten nagyon szerettuk/szeretjuk egymast, a szakitasunk oka hogy egyszeruen nem mukodott ez most koztunk ebben az eletszakaszunkban (foleg az en hibam). O a nyugalomra es a szeretetre vagyott, engem pedig ezek mellett hajtott a kalandvagy, hogy szocialis eletet elhessek, sok emberrel megismerkedhessek.
Nagyon szepen, szeretetben valtunk el, de attol meg elkepesztoen fajt, es nem tudom hogy hogyan tudnek tullepni ezen.
Nem tartom kizartnak hogy meg a jovoben osszesodor minket az elet, amikor mar egyenileg (foleg en) allok olyan szinten, megismertem annyira magam, szereztem annyi onbecsulest. hogy kepes legyek kapcsolatban mukodni. Semmikepp nem szeretnem ot kizarni a szivembol, elkepesztoen felek hogy o viszont hamar talal majd maganak masik partnert, es orokre elveszitem. Megertem ha mondanatok hogy akkor miert tettem ezt, de tudom hogy jelenleg nem tudok kapcsolatban mukodni, ameddig nem voltam kicsit egyedul, nem tudom ot elegge tisztelni es becsulni ameddig nem kaptam pofont az elettol.
Szeretnem hinni hogy ennek igy kellett lennie, de el sem tudnam kapzelni magamat mas mellett, sosem talalnek nala jobbat..
Volt mar valakinek hasonlo esete az eleteben, erzett mar valaki igy mint en?
Kerlek aki tud segitsen, mert ugy erzem ebbol nem tudok egyedul kimaszni.
19/N, a parom 24 eves
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!