Szakítottunk a párommal, szörnyen érzem magam. Szerintetek mit tegyek?

Két napja sincs, hogy szakítottunk a barátommal, egy másfél éves kapcsolatnak lett vége... vitáink csak ritkán voltak, de azokra nagyon ráment ő és én is lelkileg. Elképesztő társai voltunk egymásnak, mondhatni a szerelem mellett a legjobb barátommá is vált. Mindent megosztottunk egymással és mindenhova együtt mentünk. Tegnap előtt este összekaptunk valamin, ami téma szokott lenni, és én általában sírok ilyen helyzetekben a stressz miatt. Ő pedig nem tudja ezt elviselni, nem tud sírni látni, mert szó szerint belebetegszik. Nem kevesett fogyott ezek miatt a kapcsolatunk során, és számos alkalommal volt beteg. Azelőtt nem idegeskedett semmi miatt, de a kapcsolattal így ha engem bántott meg, nem tudta lerázni magáról a felelősséget. Ez új neki, hisz félig még gyerek, ahogy én is, én pedig nem tudom elviselni, hogy szenved miattam.

Ami viszont nagyon fáj, az az, hogy én szívem szerint nem szakítottam volna vele, meg akartam oldani a problémákat, azonban ő úgy vélte, nem bírja már ezt, ki kell próbálnia, milyen egyedül lenni, stressz nélkül, felelősségek nélkül. Sírt nagyon ő is és én is, mert egyébként tényleg elmondhatatlanul értékes kapcsolatunk volt. Hozzátette, hogy nem akarja megszűntetni velem a kapcsolatot, mert szeret, csak időre van szüksége, hogy ősszeszedhesse magát lelkileg.

Teljesen szét vagyok esve, ő a mindenem és úgy érzem belehalok a fájdalomba... tegnap ugyan írtunk, de nem úgy ahogy szoktunk. Ennek a tudata is elviselhetetlen, ahogy az egész érzés... ébredéstől elalvásig sírok, és a reggelem is így kezdődött, úgy érzem, teljesen üres vagyok.

Köszönöm, ha idáig végigolvastad... szerintetek mit tegyek? Higgyek még benne, hogy újra együtt leszünk, vagy próbáljam végleg elásni a dolgot?