Úgy hallotam, hogy úgy kehet jobban tovább lépni, ha el kezdünk ismerkedni. Igaz? Ko hogyan vészelte át a szakítasz? Régóta benne vagyok, tovább lépnék már de nem megy. Előre is kszn

Hát, attól függ mennyi idő után.

Aki napos/hetes/hónapos szünettel vált kapcsolatot, az szánalom. Az előző kapcsolata mennyit érhetett, ha ilyen kis idő után képest túltenni magát a dolgon és kitörölni valamit amit nehéz kiépíteni, időbe és munkába telik. Legyen akár rossz vagy jó kapcsolat, aki ennyi idő elteltével már mással van, annak felületesek az érzelmei.

Én velem két éve szakítottak, másfél év után éreztem úgy, hogy készen állnék a továbblépésre, de sajna azóta sincs senki, akire tovább léphetnék, és csak azért, hogy ne legyek egyedül - bármennyire is végtelenül borzalmas - nem fogok egy kapcsolatot erőltetni. Egyébként sajna nagyon rosszul viselem már mostanság, de majd lesz jobb.

Ez csak egy dolog a sok közül,ami elterelheti a figyelmedet.

A végső megoldás amúgy az idő. Az ember előbb meggyászolja, aztán pedig elfelejti a kötődést.

Tehát a gyász folyamata a fontos, és minden ehhez kapcsolódó dolog (ugyanúgy kell megszüntetni a kötődést benned, mintha meghalt volna a szeretted, tehát mindent meg kell tenni,hogy kitörlődhessen az emlékezetedből,már ha fel akarod gyorsítani a folyamatot). Tehát teljesen el kell vágni az összeköttetést, lehetőleg mindent el kell tüntetni, ami rá emlékeztet. Így lehet bátran tiltani a közösségi médiában is, mindenhol. Elégetni a cuccait. Ez felgyorsítja a folyamatot.

A figyelmedet pedig szintén azért kell terelni, hogy ne rá gondolj. Ez lehet munka, tanulás, sport, hobbi, barátok... meg ismerkedés is. De semmi komoly. Ilyenkor nem nagyon alkalmas rá az ember, hogy megélje az érzéseit. Ez gyász. Külön pszichológiája van.

Azt akarna is kell, és nem csak panaszkodni meg azon hisztizni, hogy jajj de rossz.

Találni kell célt és feladatokat, és igen közben lehet ismerkedni is. Emberek közé menni.

Akinek annyi az élete, hogy eljár dolgozni egy olyan helyre ahol nem szeret dolgozni majd hazautazik búvalb**aszottan és max ételért megy el boltba az ne várjon nagy változást.

Hát akkor kezd az alapoknál......

dolgozol valamit, kezdj bele valami hobbiba, vagy menj el úszni, vagy valami küzdősportot, vagy jóga, valami ahol társaság van.

járj el sűrűbben vásárolni, nagyobb üzletek bevásárlóközpontok vagy pőláza

5: aki folyamatosan az elhunyt emlékével (vagy bármilyen megszakadt kötelék emlékével) foglalkozik, az sosem jut végig a gyászon. Lehet persze emlékezni, és akaratlanul is még évtizedek után is az ember eszébe jut egy asszociáció miatt a személy.

Ha valaki gyorsan túl akar lépni, akkor bizony meg kell szüntetni ezeknek az asszociációknak a lehetőségét. Nem lehetnek mindennaposak, nem telepedhet a gondolat rá a hétköznapokra, mert tönkreteszi az embert, a kapcsolatait, a munkáját. Lehet, hogy ez nem fér bele a tanult erkölcsbe, de a pszichológiába igen. Így működik az agy, így kötődünk az emberekhez.

Kérdező:

Akkor kezdj el dolgozni, mellékállást is vállalj! Kezdj el társas helyekre járni, tanfolyamra, sportra, hobbira. Ha más nem, akkor egyedül túrázni kint a természetben nagyon feltöltő dolog (bár ilyenkor kelleni fog egy jó vízálló túracipő/bakancs). Tehát bármi lehet, csak ne legyen üresjárat, és pláne ne legyen függőséget okozó (alkohol, dohány, játék, kábszi, stb ilyenkor kerülendőek, mert lelkileg ilyenkor nagyon veszélyeztetett az ember. Bár ha ráfüggsz a túrázásra, a munkára vagy egy sportra, az nem rossz 🙂 Viszont ráfüggni egy számítógépes játékra, az már igen, beteges.)

Tehát az, hogy otthon ülsz, nem köt le semmi, akkor mindig agyalni fogsz, mindig eszedbe juttatja, és mindig visszaveti a felejtést. És az idő nem segít szinte semmit, mert újra emlékeztél, felelevenítetted-felfrissítetted a köteléket. Egyszerűen ezt kell valahogy kikerülni.

Jaa,hát tökjókat lehet főzni, sütni. Azokkal is rengeteg idő elmegy.