Miért, hogy jutott el odáig, ennyi idő után?

Figyelj, azt be kell látnod, hogy ez így nem egy normális kapcsolat, hanem egy bohóckodás. Főleg 7 év után.

Én január végén ismerkedtem meg a párommal, májusban záróvizsgáztam. Nála voltam végig, vittem a kis tételsorom, a laptopom és amíg ő kockult, bekuckóztam tanulni 2-3 órát. Aztán ettünk, kicsit összebújtunk, aztán folytattuk. Júliusban össze is költöztünk, anyukámat hetente látogattam így is.

Az embernek le kell válnia a szülőjéről, ha saját családot akar. Márpedig két fő is már egy család a szememben és nekem sem tetszene, ha anyuka ott flangálna a konyhában, mikor felkelünk és menne a hiszti, ha éjjel még kimegyünk kajálni vagy zuhanyozni. Én sem bírnám, évekig sem.

Egyébként meg ha egy kapcsolat szar és előreláthatólag nem lesz jobb, rohadtul nem számít, hogy mennyi ideje tart. Ha szar, ki kell lépni, főleg ha nem vezet sehova, mert látszólag te hajthatatlan vagy.

Jó lenne ha megértenék az emberek végre, hogy nem mindig a Számok számítanak, jelen esetben az évek.

Nekem úgy tűnik, hogy ő már régóta unta ezt az egész kapcsolatot veled meg a családdal is.

Hát pedig ez egy elèg erős ok. 7 èv után se fejlődött sehova a kapcsolat, te kètlaki voltál, mondhatni sehova se tartoztál igazán. Illett volna már leválni a szülőkről. Egy dolog, hogy látogatod őket, ès más az, hogy állandóan haza mászkálás tanulni meg ott segèdkezni.

Ès nem, nem dobott ki 7 èvet, inkább megelőzte, hogy mèg többet elpazarolni egy olyan kapcsolatra, ami nem fejlődik sehova.

#6 nem szép dolog az önzés, de inkább magadat sajnáld, te lettél kidobva.

Rosszabb: visszadobva a zsarolós családodnak.

Én is úgy jártam, mint az exed, egy darabig bírja az ember, hogy a PÁRkapcsolat ilyen sokszemélyes, aztán meg már nem.

Én tovább írtam, mert volt már gyerek is, de sajna az is a szülői függőségét erősítette.

El kéne költöznöd otthonról szingliként is, ha "sokba kerül" akkor is.