Ti hogy tettétek túl magatokat a szakításon?

Én nagyon szerettem (és sajnos szerintem még mindig szeretem) egy férfit. Megnyíltam neki, neki a legjobban. Kb három évet voltunk együtt.

Aztán kiderült, hogy megcsalt. Én egy esetről tudok, de ki tudja, mennyi volt még. Megkérdeztem, hogy mit hiányolt belőlem, hogy félrelépett. És azt mondta, hogy semmit, egyszerűen már nem ég a tűz, nem szerelmes, neki már semmit nem ad ez a kapcsolat.

Én gyerekeket szerettem volna tőle, ő meg kiderült, semmit nem érez irántam.

Volt veletek ilyen? Hogy dolgoztátok fel? Én úgy érzem, hogy a teljes lényemet átadtam neki, de még ez sem volt elég. Egy senkinek érzem magam és borzasztóan hiányzik, de örülök, hogy volt erőm azt mondani, hogy akkor szakítsunk.

De bevallom, titokban arra vágyok, hogy felcsöngessen hozzám és azt mondja, engem szeret a világon a legjobban, fogadjam vissza.

Ez lehet beteges. És nem is fogadnám vissza.

Ti hogy vészeltétek ezt át?