Hogyan tettétek túl magatokat a szakításon?

2,5 évig voltunk együtt. Az elején persze még nem ismertük egymást, rózsaszín köd, minden tökéletes. Kb. 1,5 év után kezdődtek a viták, bár sokszor abból adódóan, hogy eléggé különböztünk. Ő elég laza volt, nem kellett neki annyi találkozás, én viszont ezt sose értettem meg. Mindig azt akartam,bizonyítsa be, hoyg szeret, féltékenykedtem, nem votlam túl megértő, ha dolga volt, sokszor ok nélkül kiakadtam. Nem mondtam neki, hogy ne menjen nélkülem ide-oda,de mérges voltam rá ilyenkor, igazából korlátoztam. 2 év után szakított velem, hogy ezt nem bírja.Vele képzeltem el az életem, akkor nagyon összeomlottam. 2 nap után hívott, hogy találkozzunk, összejöttünk megint. És elkezdtem változtatni a dolgokon, fejlődtem is, de sajnos nem eléggé, és most megint szakított velem, de azt mondta ,már azt se tudja szeret e, és mérgező a kapcsolatunk,nem boldog így. Voltak most is viták, de nem úgy és nem annyi, mint régen.Nekem nagyon fáj, főleg az, hogy tehetetlen vagyok és már nem tudok változtatni. Akik hasonlóan elvesztettek valakit, akit ennyire szerettek és elképzelték vele az életüket, le tudnátok írni, mi történt, hogyan lettetek jobban, vagy esetleg találtatok mást , aki tényleg hozzátok való. Sokat ostorozom magam emiatt, nincs szükségem kioktatásra, csak szeretnék olyan emberekkel beszélni, akik ezen már átestek és már túl vannak rajta.