ELjött az idő a szakításra? Ez ok már rá szerintetek?

Párommal nagyon nehéz időket élünk. Első félévben nagy volt a boldogság.

3 alkalommal viszont én hisztiből azt mondtam vége, tudom, hibáztam. UTolsó alkalommal úgy döntött, hogy oké, ez olt az utolsó, de nem is költözik velem össze (mert tervben volt). Nem érezte stabilnak így. Teljesen érthető. Megértem, biztosan ti is.

Azóta viszont megy a vita, mert ő elköltözött másik, szomszédos városba, nem is kérdezett meg engem. Nem érdekelte, hogy én mit szólok ehhez.

Nagyon durva sok hisztit lenyomtam emiatt. De pár hete leálltam, mert tudtam, semmi értelme.

Most viszont én érzem magam nagyon, nagyon rosszul. Nem tudtam eddig eldönteni miért. Mert szeret, meglep mindig szinte kis aprósággal, csokival, ékszerrel. Most volt az államvizsgám elvitt étterembe megünnepelni, stb.

Szeret. Viszont ezek mind pénzzel mérhető dolgok, a tettein nem ezt érzem.

Államvizsgám előtti hétvégén kiborultam szükségem volt rá, de nem jött el. Sőt, el se köszöntünk lefekvés előtt, amikor mindig elszoktunk.

Most ez a problémám. Egyszerűen nem érzem azt, hogy megtenne értem dolgokat. Azt megbeszéltük, hogy ő nem fog a városba visszajönni, én meg nem fogok hozzá menni a másikba, de még nem tartunk ott,szóval nem feszegetjük a témát. De én elfogadtam, amikor nagyon nehéz ez nekem így.

MA elment 100 km-re bulizni egy haverjához. Tegnap összevesztem vele azon, hogy nem beszéltünk este, mert szerinte beszéltünk "napközben". (Napközben együtt voltunk, este én hazamentem a családomhoz). Viszont 4kor mentem el, 4 és 11 között történtek dolgok velem is és vele is. Illetve érdekelt, hogy akkor hogy lesz neki a mai napja, mikor megy bulizni, utazás,stb. Reggel írt egy lebaszós szöveget, hogy nem bírja a hisztiket, a felesleges hisztiket. De nekem ez nem felesleges, egyszerűen nem érdeklem, egész nap sírok, de őt nem izgatja. Azóta nem beszéltünk. És ma már nem is fogunk, ismerem.

Lényeg: Szeret, de egyszerűen ami nekem fontos lenne, ami nekem egy alap egy kapcsolatban, az hogyha a párom szomorú, boldogtalan, akkor tegyek érte, ez nincs meg benne.

Ha beszélni akarok róla, cuppog, hogy jaj már megint a hiszti. De ezért van hiszti...Egyszerűen nem tudom vele megbeszélni.

Vélemények? Ez ok már szakításra?

Napok óta rosszul vagyok, még a közelében is, mert nem érzem magam szeretve, habár elvileg szeret.