Férfiak hogyan élik meg a szakítást?

"Mindenki másképp csinálja" - énekelte anno az LGT - és milyen igaz ez itt most.

Nem "férfiak" van, hanem különböző személyek ami rengeteg különböző lehetőséget jelent, van aki leszarja, van aki összetörik, van aki küzd, van aki zaklatja az exet, van aki gyökeresen megváltozik, van aki ezek után feladja, van aki kocsmázni megy, van aki alkotásba fojtja...

Az elsőt nagyon szarul éltem meg, a többi viszont egyáltalán nem viselt meg. Volt hogy karácsony előtt szakítottunk, de az új évre már mással koccintottam. Az első szakításból sokan jelenetet csinálnak és semmi másról nem szól mint az Egorol, hogy ki jön ki jobban a végén. Ha ez ember a helyén kezeli a dolgokat akkor pontosan tudja, hogy a kapcsolat zöme csak időleges és ha váltani kell, akkor tisztelettel elköszönsz és mész tovább, nem nézel vissza. Az exeim viszont azt elég vacakul kezelték, hogy onnantól teljesen semlegesen viselkedtem velük szemben, nem beszélgettünk és max távolról köszöntünk egymásnak. Az egyik közölte velem, hogy ez is őt igazolja(mármint a szkítást) mert gyerekesen viselkedem mire közöltem vele, hogy a szakítás nem egy részegységemre vonatkozott hanem a teljes személyemre és a továbbiakban pont ezért nincs miről beszélgetni. A vicces az volt hogy ő szakított és még neki állt feljebb amikor nem vittem haza egy buliról ahol összetalálkoztunk.

Nem szoktam barátkozni az exeimmel, főleg nem azokkal akik szakítottak velem, mert miért is tenném? Számomra teljesen logikus, hogy aki nem akar tovább velem lenni az utána ne "haverkodjon". Ellenben akivel én szakítottam(nem volt sok, csak 2 lány), velük mind a mai napig jóba vagyok, de nem keresem a társaságukat. Ha összetalálkozunk, akkor szívesen beszélek velük, és őket bármikor elviszem haza ha megkérnek rá, bár erre még nem került sor.

Mindenki más, nem érdemes általánosítani ebben.

Pl. Számomra is nagyon gáz, amikor egy pasi ossza, hogy a “nők” milyen érzéketlenek, csak mert összefutott ilyenekkel.

Nekem is volt pár rossz választásom, amikor kissé érzéketlen pasit fogtam ki, akit szerettem, de ő egy idő után lesz*rta és nagyon rosszul esett, még ha nem is mutatom ki, meg nem szoktam sajnáltatni magam. Emiatt nem fogom én sem véleményt alkotni a “férfiakról”, inkább igyekszem jól választani a társkeresésben.

Még mindég személyiség kérdése, szerintem. :)

Nekem borzalmas, nagyon, mivel rettentően lelkis vagyok. Meg tudom valamilyen szinten érteni a bipolárisok lenti fázisát. Nálam arra hajaz. (Fáj az ágyból a kikelés is, olyan szinten. Csak létezek a saját fájdalmamban, masszív bezárkózás, étvágytalanság stb.)

Ezt odáig fejlesztettem jó értelemben, hogy már nem tud annyira megviselni, mert ez az ego játéka amúgy is. Nagyon sok anyagot olvastam/fejlődtem az idők folyamán. Mai fejjel is meggyászolom, csak már nem tud annyira ledönteni a lábamról a dolog.

El kell engedni, más az utunk. :)

41F