Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A 40 körüli nőkhöz szeretnék szólni, de a férfiak véleménye is érdekel. Hogyan élnétek túl ezt a szakítást és e bánásmódot? Milyen konkrét lépéseket tennétek az új élet kezdete érdekében? Részletek lent.
Sziasztok. Volt egy nagy szerelmem, akivel úgy tűnt, nagyon jól alakulnak a dolgok. Kérte, hogy költözzek ki hozzá Írországba. (Ő egyébként magyar és itt ismerkedtünk meg, távmunkázott.) Nos, én felmondtam az akkori munkahelyemen, kiszedtem az összes (kevés) tartalék pénzemet a bankból (azért, hogy magamat tartsam el addig, amíg kint állást találok) és a lakásomat is feladtam volna, hogy vele lehessek kint. Eredmény: Kint 2 hét (!) elteltével elhagyott és vissza kellett költöznöm – a semmibe. Azért hagyott el, mert kint sírtam többször előtte és feszültebb is voltam a szokásosnál (vitatkoztunk gyakran), hiszen egy teljesen új kezdet roppant nehéz volt számomra! (Főleg, hogy úgy éreztem, nem állt mellettem igazán.) Ő pedig egy csupa mosoly nőt keresett és így már nem illettem bele a képbe. Ez volt márciusban. (Gyakran mondta egyébként, hogy nincs elég önbizalmam és árad a bizonytalanság belőlem.) Mikor hazajöttem, telefonon folyamatosan hülyített fél évig, azaz „kispadra ültetett” addig, amíg a kívánalmai szerint jobb nő nem akad számára. Mikor ez megtörtént (augusztus), telefonon röviden, hidegen közölte, hogy van egy új barátnője, nagyon szerelmes és mivel e hír hallatára nagyon összetörtem, nekem akkor egy kis lelki beszélgetésre lett volna szükségem, ám őt idegesítettem ezzel és néhány perc múlva közölte jéghidegen, hogy mennie kell, leteszi. Természetesen azóta sem nézett felém, hogy megkérdezze, mi újság. Az utolsó rövid beszélgetésünknél kiderült, hogy ő hagyta, hogy elolvassa a jelenlegi barátnője bármit, amit írtam neki Messengeren!! Pontosan tudta, hogy mennyire fontos nekem a lojalitás, de ő hagyta, hogy az új nő a legszemélyesebb gondolataimat elolvassa!! Úgy érzem, e tettével elárult engem.
Sajnos ő volt életem szerelme és azt hittem, hogy jó ember. Annyi minden működött köztünk! Én is felelős vagyok a kapcsolatunk alakulásáért, jól tudom. Nem volt elég önbizalmam. Ő viszont csak egy ugródeszkának használt engem. (Hogy túltegye magát az évekkel ezelőtti válásán és „elvezessem” őt a számára Igazihoz.)
Mióta ez történt, azóta úgy érzem ahhoz is hatalmas erőfeszítést kell tennem minden egyes nap, hogy reggel felkeljek és bemenjek dolgozni. Már nem tudok semminek örülni. Úgy érzem, meghaltam belül.
Hogyan élitek túl azt a helyzetet, amikor szinte csak olyan férfiakat vonzotok be, akik arra használnak, hogy kiheverjék az előző szerelmüket, aztán tovább lépjenek? Mit tesztek az elgyászolás és tovább lépés érdekében?
Úgy érzem, szétszakadok a fájdalomtól. Nagyon haragszom magamra is!
Szívből köszönöm előre is a segítő szándékú válaszaitokat!
N 40
Van igazsag abban, amit #1-es mondott. Nem volna szabad kapcsolatba kezdeni, amig nincs olyan onbecsulesed, ami a nehez helyzetekben is megtartja a ket labad a foldon. Egy osszetort embert senki sem fog tamogatni egy alakulo kapcsolatban. Pont az ellenkezoje szokott lenni. Aki rendes lenne veled es szamithatnal ra, o el fog kerulni, mert latja rajtad, hogy neked idore van szukseged es nem allsz meg keszen egy kapcsolatra. Azok, akik semennyire nem fognak rad figyelni, na azok viszont megtalalnak es kihasznalnak annak rendje es modja szerint, ahogy itt tortent.
Eldobtal egy jo felevet az eletedbol, plusz a regeneralodas. Vard meg, amig felepulsz, nyugodtan szand ra az idot, amig ujra kesznek erzed magad egy kapcsolatra. 40 felett is van elet. Kitartast!
43F
Mennyi ideig voltatok egyutt? Nekem ez nagyon fura, hogy 40evesen o volt eleted szerelme.
Figyi, elmultam 40, sose voltam egy fuvel-faval tipus, es nyilvan a legelso szerelmemnel azt hittem soha tobbet nem leszek szerelmes, de aztan 4 evre ra belezugtam az uj csavoba mint lo a godorbe. Amikor annak vege lett kulfoldre koltoztem. En mar sose leszek a budos eletbe tobbet szerelmes volt a duma es lass csodat, 15 eve elek egyutt eletem nagy szerelmevel.
Szoval en ugy latom, hogy az embernek nincs megirva, hogy 1 eletben csak 1 szerelem van/lesz. Aki ebben hisz az csak korlatozza magat.
Mindenkepp tanuld meg onmagad szeretni, elfogadni, mert ha a masiktol varod el ezeket, akkor mindig kudarc lesz a kapcsolat.
De mielott nekifekszel a pszihologus, yogi, reiki, tai chi, akarmi onismereti konyvek, jutubvideok tanulmanyozasanak, eloszor a gyaszt zard le. Sirj nyugodtan, fogadd el, hogy ez egy processz aminek le kell futnia. Hallgass szomoru notakat ha az segit, nyugodtan sajnaltasd magad a csaladdal/baratokkal, nyalogasd a sebeid, egyel fagyit, de ne vidd tulzasba. Amint vege a gyasznak, kezdd el az uj eleted. Csinaltass uj frizut, vegyel egy ket uj goncot, amit eddig sose vettel volna meg mert azt hitted nem a te stilusod, kezdj valami uj hobbit. Barmit, amivel sikereket erhetsz el, tanulj meg egy uj nyelvet. Akarmit. Hidd el, az apro sikerek amiket a hobbiban elersz emelni fogjak az onbizalmad es uj eleterot adnak.
Ezt a gyoker pasit meg felejtsd el. Azonnal torolj ki minden uzit, emailt, blokkold minden feluletrol, hogy meg veletlenul se akadjon rad ujra. Ilyenkor az segit a legjobban, ha az illetot eltemeted. Sot, foghatsz egy fenykepet rola es menj ki egy parkba kanallal es effektiv asd el a csavot, vegyel tole bucsut, bocsass meg neki, es miutan eltemetted, soha tobbet ne pazarolj ra gondolatot/idot!
Kedves 7. válaszoló! Tudd, hogy nagyon értékes gondolatokat említesz! Köszönöm! Kevés ideig voltunk együtt, csak 3 hónap (múlt Karácsonytól március végig, de már novemberben is leveleztünk) és nem gondoltam, hogy valakit ennyire meg lehet szeretni ilyen rövidke idő alatt. És mivel március óta reményt táplált bennem egészen augusztus végéig, így tulajdonképpen lassan már egy teljes évet dobtam ki rá. A temetés, amit említesz, még eszembe sem jutott, de most megörültem ötletednek, mert szerintem ez segíthet. Korábban a közös dolgaink elégetésére gondoltam.
Új hobbi: Igen, jó lenne, ha erőm lenne hozzá. Előtte hosszútávfutó voltam és teljesítménytúrázó. Most pedig…felmegyek a 2. emeletre és lihegek. Szétestem. De egy új hobbi/sport jó ötlet, csak lelkierőt gyűjtök még hozzá.. A cigaretta szagát is gyűlöltem, de mostanság rászoktam. (Bár tudom, hogy már nem tart sokáig és abbahagyom.)
Igen, én is pont 4 évente vagyok szerelmes. Ami nem jó, mert nagyon szerettem volna gyermeket.:( Most pedig 40 vagyok..
Örülök, hogy inspiráló példákat is említesz! Azt, hogy már 15 éve… Ezek szerint van remény. 😊 Sok boldogságot kívánok Nektek! Köszönöm szépen a gondolataidat! <3
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!