Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A 40 körüli nőkhöz szeretnék szólni, de a férfiak véleménye is érdekel. Hogyan élnétek túl ezt a szakítást és e bánásmódot? Milyen konkrét lépéseket tennétek az új élet kezdete érdekében? Részletek lent.
Sziasztok. Volt egy nagy szerelmem, akivel úgy tűnt, nagyon jól alakulnak a dolgok. Kérte, hogy költözzek ki hozzá Írországba. (Ő egyébként magyar és itt ismerkedtünk meg, távmunkázott.) Nos, én felmondtam az akkori munkahelyemen, kiszedtem az összes (kevés) tartalék pénzemet a bankból (azért, hogy magamat tartsam el addig, amíg kint állást találok) és a lakásomat is feladtam volna, hogy vele lehessek kint. Eredmény: Kint 2 hét (!) elteltével elhagyott és vissza kellett költöznöm – a semmibe. Azért hagyott el, mert kint sírtam többször előtte és feszültebb is voltam a szokásosnál (vitatkoztunk gyakran), hiszen egy teljesen új kezdet roppant nehéz volt számomra! (Főleg, hogy úgy éreztem, nem állt mellettem igazán.) Ő pedig egy csupa mosoly nőt keresett és így már nem illettem bele a képbe. Ez volt márciusban. (Gyakran mondta egyébként, hogy nincs elég önbizalmam és árad a bizonytalanság belőlem.) Mikor hazajöttem, telefonon folyamatosan hülyített fél évig, azaz „kispadra ültetett” addig, amíg a kívánalmai szerint jobb nő nem akad számára. Mikor ez megtörtént (augusztus), telefonon röviden, hidegen közölte, hogy van egy új barátnője, nagyon szerelmes és mivel e hír hallatára nagyon összetörtem, nekem akkor egy kis lelki beszélgetésre lett volna szükségem, ám őt idegesítettem ezzel és néhány perc múlva közölte jéghidegen, hogy mennie kell, leteszi. Természetesen azóta sem nézett felém, hogy megkérdezze, mi újság. Az utolsó rövid beszélgetésünknél kiderült, hogy ő hagyta, hogy elolvassa a jelenlegi barátnője bármit, amit írtam neki Messengeren!! Pontosan tudta, hogy mennyire fontos nekem a lojalitás, de ő hagyta, hogy az új nő a legszemélyesebb gondolataimat elolvassa!! Úgy érzem, e tettével elárult engem.
Sajnos ő volt életem szerelme és azt hittem, hogy jó ember. Annyi minden működött köztünk! Én is felelős vagyok a kapcsolatunk alakulásáért, jól tudom. Nem volt elég önbizalmam. Ő viszont csak egy ugródeszkának használt engem. (Hogy túltegye magát az évekkel ezelőtti válásán és „elvezessem” őt a számára Igazihoz.)
Mióta ez történt, azóta úgy érzem ahhoz is hatalmas erőfeszítést kell tennem minden egyes nap, hogy reggel felkeljek és bemenjek dolgozni. Már nem tudok semminek örülni. Úgy érzem, meghaltam belül.
Hogyan élitek túl azt a helyzetet, amikor szinte csak olyan férfiakat vonzotok be, akik arra használnak, hogy kiheverjék az előző szerelmüket, aztán tovább lépjenek? Mit tesztek az elgyászolás és tovább lépés érdekében?
Úgy érzem, szétszakadok a fájdalomtól. Nagyon haragszom magamra is!
Szívből köszönöm előre is a segítő szándékú válaszaitokat!
N 40
válasza:Kedves 9. Válaszoló! Köszönöm szépen a gondolataidat! Nagy igazságokat fogalmazol meg és nagyon sajnálom, hogy Te is keresztülmentél ezeken a dolgokon!
Igen, a pszichológus most nekem is alap lenne és régóta keresek is megfelelőt. Eredmény: Akik valóban jók és járnék is hozzájuk, ők egyszerűen annyira tele vannak, hogy egyáltalán nem fogadnak új pácienst. Akik pedig nem olyan jók… kár a pénzért. Mert voltam például egynél 3 alkalom erejéig, de aki csupán passzívan hallgat és hümmög 3 teljes órán át…nos, biztosan nem őt keresem! Félreértés ne essék, nem a pszichológustól várom a megoldást, de aki ilyen szinte passzív, az nem tud hatni rám. Olyat keresek, aki aktívan közreműködik és határozott személyiségű. Nagyon régóta keresek megfelelőt és már kezdem feladni.
A közösségi oldalakkal kapcsolatban is annyira igazad van.. A Messengeren egy csomószor azt nézem, mikor volt fent utoljára és ha rég, akkor tudom, hogy a nővel van épp (szinte minden nap. Lehet, hogy már együtt is élnek.) Magamat gyilkolom ezzel..
Most már biztos vagyok benne, hogy az a veszély nem fenyeget, hogy egyszer is felhívjon telefonon, mert tojik rám, mióta megismerte az új szerelmét. Régebben leginkább a mobil helyett vezetékesen hívott (ami nálam nem jelzi ki a hívószámot) és így vettem fel akkoriban.
Szerintem jól viszonyulsz a volt párodhoz, hiszen ha nem reagálsz semmire, akkor előbb-utóbb el kéne tűnnie. Bár az, hogy 5 éve zaklat…ez azért hosszúnak tűnik.
A 11. válaszolónak is szeretnék reagálni. Igen, naiv voltam. Legtöbbször vezetékesen hívott, ami nálam nem jelzi ki a hívószámot, ezért vettem fel. Mikor elküldtem, egy idő után újra felhívott. (Egy pszichológus erre azt mondta, hogy bár nem kellettem neki, de birtokolni akart.) Mielőtt megismerte a nőt, mondott nekem valamit. Kérdeztem, mire volt jó neki ez az egész reménykeltés bennem? Azt mondta, végig arra várt, hogy ne miatta és ne is a kapcsolatunk miatt változzak meg, hanem önmagam miatt. Ezt a változást nem látta és nem is érzett fejlődést, előrelépést a „kapcsolatunkban”, így feladta. A „megváltozzam” alatt azt értette, hogy legyen több önbizalmam. Ez jogos igény, de mellette valahogy folyamatosan azt éreztem, hogy nem vagyok neki elég jó. Ha őszinte akarok lenni, azt mondhatom, hogy egy percig sem éreztem magam érzelmi biztonságban mellette. Vannak gyönyörű emlékeink/emlékeim, rengeteg olyan tulajdonsága volt, amit imádtam, de biztonság az nem volt.
Párkapcsolati szempontból sajnos nem tudom, hogyan legyen több önbecsülésem, ha férfiak kapcsán csak kudarc ér. Hatalmas, övön aluli ütések..
válasza: válasza:Én egy csomó pszichológust elfogyasztottam már, a legtöbb kirúgott, mert nem bírt velem😀De sose fizettem, mind állami volt. Pont azért, mert tudom, hogy nem segít, volt, amelyik inkább ártott. Nem fog segíteni, nem is azért kell, hanem, mert az idő segít. Viszont, ha csak arra vársz, hogy segítsen, úgy lassabb. Ha viszont pszichológushoz jársz, becsapod az agyad, olyan, mintha tennél azért, hogy vége legyen, mész egy úton, nem egy helyben állsz. Érted, mire gondolok?
Ne bánd, hogy nem keres, ezzel csak segít. Egy gonddal kevesebb, már csak arra kell figyelned, hogy te se keresd őt! A vele való kommunikáció árt a legtöbbet! Hatalmas visszaesést hoz! Őszinten, gondolj bele, hányszor érezted magad jobban, egy beszélgetés után? Nekem akkor sikerült eldöntenem, hogy soha többé nem veszem fel, amikor rájöttem, hogy egyszer sem. Sőt, nem is tudna olyat mondani, aminek örülnék, hiszen már nem lehet visszacsinálni, ami megtörtént! Akkor miért akarnék magamnak rosszat?🤔
Az első nem reagálás a legnehezebb, onnantól viszont mindig könnyebb lesz. Engem mobilon hív, mert nincs vezetékesem, viszont cserélgeti a számat.Igy se könnyű, benne van, a pakliban, hogy mást se veszek fel(mert nem ismerem a számot),de megéri. Aki számít,úgyis megtalál. Például mondd meg nekik, hogy egy darabig csak mobilon hívjanak,gondolom, úgyis azon próbálnak, ha a vezetékest nem veszed fel. Max. a direkt marketingesektől tudsz elesni, de nem hiszem, hogy az akkora veszteség 😀
Igen, az enyém 5 év után se adja fel, de O beteg. A normálisak abbahagyják, de látod, meg ezt is lehet kezelni.
Az rendben van, hogy nem bízol a férfiakban, pont azért kerüld el őket, mert csak olyat találhatsz, aki szintén megbánt. Rengeteg jó dolog van még a vilagban, most azokkal foglalkozz, majd ha rendbejottel, jon, akinek jonnie kell. Nem mindenki galád, csak, amíg nem vagy magaddal rendben, azokat fogod bevonzani.
9-es voltam
válasza:17. válaszoló,
Tudod, én nem minősítést kértem, hanem tanácsokat és ha e kettő közötti különbséget nem érzed/nem tartod tiszteletben, azt nagyon sajnálom. Egyébként pedig nem feltétlen a segítő szándékot érzem írásaidban. Részemről ezt a témát befejeztem. Minden jót neked!
Kedves 16. Válaszoló!
„Őszinten, gondolj bele, hányszor érezted magad jobban, egy beszélgetés után?” Köszönöm ezt a kérdést. Hogy hányszor? Március óta egyszer sem. Sokszor eszembe jutott ez a kérdés ma.
Az a veszély tényleg nem fenyeget engem, hogy akár egyszer is felhívna ő engem. Mert épp boldog a nőjével. Neki én amúgy sem voltam elég. Egyébként pedig ha mégis előfordulna ilyen, meghallanám a hangját és azzal a lendülettel tenném le a telefont. Egy szót sem szeretnék már váltani vele.
Az, hogy 5 év után sem adja fel az ex-ed a zaklatásodat…ez azért elég durván hangzik ám…, már múltkor is akartam írni. Kitartást kívánok!!
Nos, eddig szinte csak a galád férfiakat vonzottam be (hosszú évekig tartó egyedülléttel/feldolgozással két kapcsolat között). Egyébként szerintem sem minden férfi galád, de akik rendben vannak, tisztességesek, zömmel már rég házasok az én koromban. Legalábbis ezt tapasztalom a környezetemben. Egyetértek azzal is, hogy azért vonzok be tisztességtelen alakokat, mert nem vagyok magammal rendben. Pszichológusra mindenképp szükségem lesz; ha másért nem is, azért, amit a fentiekben említettél.
Köszönöm, hogy elgondolkodtattál!
válasza:Én is így vagyok, néhány bolond köztük hosszú szünetekkel 😀De én imádok egyedül lenni.Viszont tudom, hogy vannak normális pasik, szabadok is,mert nagyon sok olyan probalkozik nálam, csak sajnos én túl válogatós vagyok. Úgy látszik, aki nem elég deffektes, az nem megy át a szűrőmon😀
Nem mindenki 20 évesen találja meg a nagy őt, csak sokan beérik kompromisszummal. De azert, mert még nem találkoztál az igazi al, az nem azt jelenti, hogy nem is fogsz.Csak ne akarj görcsösen, illetve egyelőre sehogy ne akard, majd ha megerosodtel lelkileg.
Az szuper, hogy nem keresed! Azt még egyáltalán ne sajnáld, hogy O se téged. Bár ha nagyon hiányzik, van egy fölösleges zaklatóm, szívesen átadom 😀
Szerintem jó, úton haladsz, idővel rendben leszel, de ha úgy érzed, elakadtal, nyugodtan írj privatban!
#16
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!