Gondolkodtatok már valaha azon hogy felkeresitek az exeteket? Ha igen, miért?

2 exemet kerestem fel.

Az egyiktől bocsánatot kértem, amiért csúnyán szakítottam vele. 3-4 évvel a szakítás után. Semmi más szándékom nem volt. Kellett egy 'kis' idő, amikorra megérett bennem ez.

A másiktól pár alkalmas szexet akartam és meg is kaptam. Ő is ennyit akart. Fél évvel a szakítás után volt ez először. Aztán újabb fél évvel később. Aztán 1 évvel később. Aztán végül már nem.

Gondoltam rà, igen. És ő is. Ahogy utóbb kiderült, nosztalgia, biztonsàgérzet és figyelem/törődéshiàny volt mindkettőnk mozgatórugója.

Azóta lezàrtam, repült a ban, hozzà se szólok, profiljàra se nézek.

Egyszer volt ilyen, megtudtam, hogy elköltözik az országból, és előtte hétvégén még összefeküdtünk egy "búcsúszexre". Baráti hangulatban váltunk el, nem voltunk szerelmesek, nem illettünk össze, de a szex az működött.

Egyébként meg az exeim általában engem kerestek. Fogalmam sincs, miért.

Engem rendszeresen lepontoznak ezért, de én több exszel is tartom a kapcsolatot. Van, akivel évente 1-2 alkalommal egymásra írunk, boldog születésnapot, karácsonyt...stb kívánni, vagy aktuális helyzetjelentést kérni, hogy hogyan halad a másik élete. De az egyikkel kifejezetten baráti a kapcsolatunk. Nem volt se hosszú, se intenzív kapcsolat, barátok lettünk, miután lecsitultak a szakítás után a kedélyek.

Szóval csak ártalmatlan érdeklődés miatt szoktam rájuk írni. A kapcsolat egyikükkel sem hiányzik, potya szexre sincs szükségem.