Szakítás utáni gyógykapcsolatban voltatok már? Lett belőle fosszú távú ha kevésbé szeretitek, mint ő titeket? Konkrét tapasztalat?

Saját tapasztalat?

Azt látom itt mindenhol, hogy a kapcsolatokat nem életre tervezik legtöbben, vagyis arra tervezik, de sokat nem tesznek érte. Így marad egy életre valakiben a "mi lett volna" pedig pont megélni kellett volna azt, legyen abból bármi, nem úgy nekifogni az életnek, jaj mennyit kapok, de jó ez nekem... de bocs ÉLEK ÉN? Páromon sajnos ezt látom, én vagyok aki jót tesz neki, szeretem, de azt érzem így kevés vagyok, nem is biztos, hogy ezt akarom sokáig csinálni.