Nőktől kérdezem, mi a jobb, Ilyen esetben elvárja a nő, hogy harcoljon érte a férfi vagy inkább idegesíti? Hosszú lett

A helyzet: 2 éve együtt, nálam egy nagyon közeli személy tragikus elvesztése után 1 hónappal találkoztunk, azonnal összejöttünk. Minden szuper volt de anyagi helyzetem elég szar volt, adósságok vállalkozásból adódóan illetve vissza nem fizetett kölcsön (én kölcsönöztem valakinek)miatt. Ezt tudta, az volt megoldjuk. Nagyon szerettük egymást de a közeli személy halála ill. pénzügyi helyzet, pereskedés is volt emiatt, nyilván bennem/ünk volt és tudom, nem adtam bele mindent. Gyakran magamba roskadtam, csendes voltam, nem figyeltem oda kellően,ez most érthető vagy nem, nem tudom. De házat venni, gyereket vállalni akartunk, bár ő most azt hiszi én nem mert nem tettem érte. Időközben adósságok törlesztve, bár még azt mondanám padlón vagyok de már nem alatta. Invesztáltam a vállalkozásba,első sikerek vannak de nem akarom elszólni, nagyon elején van. Másfél hónapja "feltűnt" neki, hogy jobb a kapcsolatunk, jobban figyelek rá stb. Tényleg így volt. Fellélegezhettem, tán jobban sikerült figyelni. Viszont elkezdte egyre inkább hangoztatni, hogy mennyire kimerült pszihikailag, nem bír stb, eldöntöttük megyünk tengerhez. Eközben 3 hete feltűnt nekem,hogy nem kívánja a szexet, ( kimerültségre gyanakodtam vagy az is volt), de látom új csinos bugyikat vesz fel munkába ( egyedül dolgozik, ott nincs pasi, kliensek közt sem), és mintha dugná a telefont. Ez magam sem tudtam, hogy a képzeletem szüleménye vagy tényleg így van. Nem úgy kell elképzelni, hogy nincs telefon hanem valahogy mindig a közelében van, sosem hagyja kinn, bárhová megy a lakásban oda viszi, látszólag ok nélkül, de keze ügyében legyen. Azelőtt azt sem tudta néha, hogy hol van, ha jött valami oda szólt nezzem meg stb. Most nem, de lehet csak így alakult és már beképzeltem. Nem szóltam mert nem akartam túlkombinálni. Mindig azt mondta sok neki ez, nem bírja már. A gondokat és, hogy nincs előrelépés. Én mondtam, hogy adósságok törlesztve ez is előrejutás, innen már felfelé tudunk kapaszkodni. A nyaralás előtti napon egy kirobbant vita alkalmával azt mondtam dühömben akkor nyargaljon egyedül. Erre ő pedig, hogy akkor mehetek is. Marmint kidobott. Elindultam összeszedni pár cuccot akkor szólt, hogy ne, hová megyek? Mondtam semmi köze. Tudom, szaar ügy de már annyira kihozott a sodromból, mindig csak nyeltem, ez sem jó, az sem jó, most kirobbantam. Egy hétig nem kerestük egymást, két alkalom kivételével, akkor mindig sírt a telefonba de mindig azt is mondta elege van. Volt két megbeszélésünk személyesen, sirt, de elege van. Abból, hogy nem történik velünk semmi előrelépés, sok a gond. Sajnálja de nincs folytatás.

Kérdés, lehet jól láttam és más pasi lehet benne aki már "nyomta" a dumát neki, tudom a nőket "megértéssel" nagyon lehet manipulálni, ha valaki előadja magát, mindenben "támogatja", rám mutogat, hogy bizony én nem úgy teszek ahogy kéne stb. ez gyakran hatásos. Vagy csak elege lett, besokallt és én szúrtam el teljesen? És érdemes, kell itt küzdeni vagy inkább hagyni őt, nyugodjon le? Mi lenne nektek hasonló esetben a jobb ha szeretitek de nem láttok közös jövőt a pasi hogyan kezelné a dolgot? Én azóta nem keresem, hagyom őt, ennek két napja.