Leginkább nők tapasztalatai érdekelnek hogyha úgy léptek ki egy kapcsolatból hogy közvetlenül másikba, az mindenképpen sikeres választás volt?

Nekem bejött, feleségül vett és gyerekeink születtek ebből a döntésemből.

De nem garantálnám, hogy ez minden esetben jó döntés. Az én esetemben ez úgy nézett ki, hogy eleve pocsék volt a kapcsolatom, már haldoklott az egész a pitsába, előbb-utóbb eljutottunk volna a szakításig, bármi is lett volna, de menet közben megismertem a (most már) férjem, és ez felgyorsította a folyamatot. Nem arról van szó, hogy feledtette a gondokat és biztosan tudtam, hogy ő sokkal jobb az exemnél, hanem egyszerűen jól éreztem magam vele, önmagamnak, felszabadultnak és végre mint akit értékelnek, ellentétben a korábbi időszakkal, amikor nem azért voltam hisztis házisárkány, mert amúgy én egy hisztis házisárkány típusú nő lennék, hanem mert annyi sok frusztrációval találkoztam az akkori kapcsolatomban, hogy képtelen voltam másképp kezelni ezt az egészet. Szóval mikor megismertem a férjem, ő megmutatta, hogy másképp is lehet, kicsit se normális, ahogyan én éreztem akkoriban az exem mellett magam, és akármi is lesz ebből az egészből, akár szakítunk, akár egyedül maradok, mindenképpen jobban járok. Az csak a szerencsén múlt, hogy mi annyira jól összeillettünk és az első perctől kezdve annyira egy hullámhosszra kerültünk, hogy végül összeházasodtunk és családot alapítottunk - azóta is boldogan.

Viszont ez nem garancia arra, hogy másnak is ugyanez lenne. A párkapcsolatok mindig kicsit olyanok, mint a Lottó, vagy összejön, vagy nem, és persze te megteheted a tétjeidet, hátha, de gyakran van az, hogy nem te győzöl. Ugyanúgy benne volt a pakliban, hogy pár hét romantikázás után szétmegyünk a férjemmel, mert kiderült volna, hogy ez csak egy kósza fellángolás, és én ezzel bőven tisztában is voltam. De ott, ahol egy meglévő kapcsolatból kicsábít egy új és ismeretlen valaki, ott szerintem akármi is a végkifejlet, akármennyire is "sikertelen" maga az új kapcsolat, igenis jó döntés megszakítani a korábbi kapcsolatot, mert akárki akármit mond, igenis oka van annak, ha valaki elcsábul. És lehet ez akármilyen piti ok, ha nem a harmadik fél miatt történt volna a szakítás, előbb-utóbb magától is megtörtént volna.

A magam részéről nem tudom ezt elképzelni, hogy megtörténjen. Addig vagyok csak valakivel, míg ő érdekel. Ha már nagyon rosszak a dolgok, kilépek, nem bírom az azzal járó folyamatos feszkót meg súrlódást. Aztán persze jön a sírás, stb.. nekem szakítás után mindig csak max búfelejtő pasik voltak.

Nade, ez csak én voltam. Egyik jóbarátnőm gyakran lép át egyik kapcsolatból a másikba. Ebből láthatod, hogy ez hosszútávon még egyszer sem bizonyult jó döntésnek, de volt, akivel egész sokáig bírta és az utolsó 1-1,5 évet leszámítva boldogok voltak. Most a legutóbbi ilyen házassággal végződött neki, de majd az idő igazolja, ha jó volt a döntés.

Szerintem összességében nem praktikus. Nem vagy egyedül, így nincs időd feldolgozni a régi elvesztését.