Ez normális viselkedés?

Év elején munkahely váltásom volt, amiről előző év végén előre szóltam a barátnőmnek, hogy nehéz menet lesz. Nem részletezném, hogy miért, de a lényeg, hogy az előző és az új munkahelyen is dolgoznom kellett egyszerre, hogy a versenytilalmi megállapodásomat kiváltsam. Fél éve voltam együtt a barátnőmmel mikor szakított velem arra hivatkozva, hogy nem foglalkoztam eleget vele (bár ezzel nem értek egyet, a körülményekhez képest mindent megtettem), tehát az elfoglaltságomra hivatkozott. Jól gondolom-e, hogy ezt felnőtt embereknek meg kellett volna tudniuk oldani / áthidalni ez az időszakot? Másik dolog, hogy a szakítás nagyon megviselt. A szakítás után 2 hónapra felkerestem, hogy beszéljünk, de ezek a mondatok (részemről eléggé meglepő) hangoztak el tőle: 1. Egy férfinek minden élethelyzetben meg kell állnia a helyét és minden területen (legyen az munka, legyen az párkapcsolat) ugyanazt a "teljesítményt" kell nyújtania.2. Nincs tartásom, miért keresem meg addig, ameddig van bennem még érzelem. Ez normális? Mert szerintem ez gyerekes és érzelmi intelligencia az nem sok van.