Lányok, hogyha szimpatikus lenne nektek valaki, és kiderülne róla, hogy még nem volt barátnője, lenne bennetek előítélet és ijesztő lenne vagy inkább semlegesen állnátok hozzá?

#5 Szerintem az a baj, hogy külön szokták választani a barátságot a párkapcsolattól és nem az igazi érzelmek, ösztönök dominálnak, hanem az elidegenedés. Senkit se kell megtanítani azért, mert nem volt még senkije, ez alapból megalázó, mivel szerintem mindenkit egyenrangúnak kéne tekinteni és nem másként. Szerintem nagy baj az, ha valakire másként tekintenek, ezzel kiírtani egy jó kapcsolat lehetőségét. Azért se tartom ezt a tanítgatást létjogosultságnak, mert azok a párkapcsolatok a legjobbak ahol egymás barátai is. A legtöbb embernek voltak emberi kapcsolatai a szüleivel, rokonokkal, barátokkal és ez az alap szocializálódás benne van szinte minden emberben. Nem csak a párkapcsolatban kéne barátilag viszonyulni a másikhoz, de még a szülői kapcsolatban is, akkor lesz igazán lelkileg egészséges a gyerek, ha egyenrangúnak kezelik. E szellemiségben is szeretnék majd gyereket vállalni. Mivel a barátság is eléggé ösztönös, ezért a párkapcsolatnál sincs különbség.

Viszont van a párkapcsolatnak elidegenítő része az amikor külön veszik a barátságot a párkapcsolatoktól és belenevelik az emberekbe ezeket az idejétmúlt polgári férfi és női szerepeket mondván ez az alap és állítólag ezt kéne megtanulni. Hát én nem szeretnék egy barátságtalan szeretetnek hazudott párkapcsolatot és a barátomat is keresem a másikban. Komolyan a szeretetet is tanítani kéne? A szeretetteljes hozzáállás teszi az embert felszabadulttá. Ez a nincs kedvem tanítani hozzáállás egyrészt tévedés másrészt szeretet nélküli elidegenült hozzáállás is.