Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez elutasítás volt?
Pár hónapja dolgozik a munkahelyemen egy új kolléganő.
Nem közvetlen kolléga.
Többszászfős nagyvállalat.
Az új kolléganővel többször a folyosón hosszú, jókedéjű beszélgetéseket folytattunk (10-20 perceket).
Mindig nagyon közvetlen, mosolygós, végig szemkontaktust tartó volt.
Legutóbb megkérdeztem tőle (általánosságban), volna-e kedve máskor, külön, munkán kívül beszélgetni stb.
hogy ne kelljen állva a folyosón, munka közben tenni ezt.
Azonnal rávágta, hogy igen.
Majd 1,5 mp. múlva mondta, másokat is hívhatunk.
Mármint más kollégákat is.
Én mondtam, hogy persze, persze.
Aztán hamarosan ő maga hívott el egy (idén házasodó) fiú kollégát az általam kezdeményezett ötletből kiindulva, hogy menjünk el valamikor hárman kávézni pl.
Szerintem is.
De akkor miért kell minden egyes összefutáskor
fülig érő szájjal, boldogan üdvözölni,
kicsit inteni is hozzá kézzel,
nevetgélni stb. csillogó szemmel.
Érdekes számomra.
Hát, olyan hosszan senkivel nem beszélget, mint velem.
De majd megfigyelem.
Egyszer az a baj, hogy nem kedvesek, vidámak a lányok, ha meg igen, akkor az, mert rögtön félreértik.
A szemkontaktust illik beszélgetésközben tartani. És van, akinek közvetlenebb a stílusa.
Éppen ma volt egy kérdés, hogy a magyar lányok miért nem közvetlenek, barátságosak. Hát ezért!
konklúzió:
mert ha meg akarna ismerni,
vagy ha jobban kedvelne,
mint egy sima havert, ismerőst,
akkor 100% hogy nem így történt volna,
akkor nem kéne társaság mögé bújni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!