Ti randiznátok tovább ebben az esetben, nem furcsa valami?

Munkahelyen megismerkedtem egy velem egyidős (22) fiúval. Az elején, a szemezés stb nagyon izgalmas volt, aztán beszélgettünk párszor és elhívott randizni. Eddig minden rendben volt, izgultam meg minden. A randin is jól éreztem magamat... de mégsem. Úgy éreztem, kb rám hárít mindent. Beszélgetéstéma, merre menjünk (csak úgy sétáltunk a külvárosban hegyes részen), mindig nekem kellett eldöntenem az irányt, meg mindent. Nem nagyon flörtölt, vagyis feldobott egy labdát és rám bízta, hogy flörttel csapjam le (ha így érthető), fizikai kontaktust sem kezdeményezett (pedig a szándékai egyértelműek, hangot is adott neki; nekem inkább tapasztalatlannak tűnt élőben). Valahogy olyan volt az egész, hogy én amúgy bármit csinálhatnék (és amúgy tényleg minden rám is volt hárítva), neki akkor is tetszenék és kellenék neki. Azóta hogy találkoztunk élőben, meg írogat telefonon, nem izgat különösebben (nem úgy, mint az elején). Sőt, inkább elhalasztom a vissza írást.

Kicsit olyan érzésem is van, mintha a kezdeti kezdeményezéssel le lenne tudva az egész, azóta csak így vár. Én pedig legyek a magabiztos, döntsek mindenről. Múltkor arról írt, hogy hova menne szívesen még sétálni - de nem hívott el konkrétan, hanem mintha utalás lenne, hogy én tegyem meg. (Nem arról van szó, hogy félénk lenne, mert egyáltalán nem az). Szerintetek folytassam az ismerkedést vele, bármi kisülhet még belőle, vagy hagyjam? (Nem tetszik nekem, hogy én csináljak mindent, mindig “lányosabb lány” voltam ennél, de tapasztalatom meg alig van ilyen téren - több hosszú kapcsolatom volt, és egyik sem a megszokott elkezdünk randizgatni alapon kezdődött).