A nők szempontjából van a randizásnál előnye egy izmos pasinak, de most komolyan?

Ha valaki kigyúrja magát, az ott kezdőik, hogy nem női méreteket hord és nem kell félmeztelenül pózolnia ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmet. Mai világban a gyúrás az kb annyit jelent, hogy gyógyszerek segítségével kihajtja a vizet a szervezetéből és roppant büszke hogy látszik valami a hasából.....szánalmas. Aztán bemegy egy alkalmi ruhaüzletbe és közlik vele, hogy legkisebb 46 férfiméretet tartanak... :)

20-30 évvel ezelőtt tényleg divat volt erősnek lenni, jártunk kajakozni, vízilabdázni, ott nem egy passzív izomzat felépítése volt csak a cél, hanem versenyeztünk egymással. Már az edzések is hasonló hangulatúak voltak mint a katonaság. Soha nem felejtem el mikor lekerültem első pólós táborba, úgy megszívattak az idősebbek, hogy először haza akartam menni. 180cm 75kg úgy lenyomtak a víz alá hogy esélyem sem volt. Aztán jött az edző és lekislányozott, szándékosan feldűhített, hogy szedjem össze magam. 2 évre rá 190cm voltam és 100kg. Ja és nem a kreatintól és egyéb vacaktól, hanem rendes kajától és nagyon sok edzéstől. Amikor abbahagytam versenyszerű sportolást nem estem össze mint a gyúrósok zöme, most is 100-105kg között vagyok és az erő is megmaradt. Szerencsére most is van rajongótábora a polósoknak, kajakosoknak, atlétáknak, nem mindenki a kákabelű srácokra bukik.

Még valami.... nagyon sokan úgy gondolják, hogy az athléták, a focisták, a kerékpárosok, a kézilabdások, ökölvívók, triatlonosok gyúrnak arra, hogy szálkások és szárazok legyenek. Ezek a sportolók azért néznek ki úgy ahogy kinéznek, mert emberfeletti sportteljesítményt nyújtanak és mellékesen olyan szinten terhelik a szervezetüket, hogy az hozzá alkalmazkodik. Láttam már életemben néhány nagyon erős gyúrós lábat, sehol sincs izomsűrűségben egy kerékpáros lábához képest, de ez csak közvetlen közelről lehet látni.

A gyúrás, egy megoldás arra, ha valaki nem képes sportolni, a börtönökben lett "népszerű", mert nem volt más lehetőségük sportolni. A mai világról sajnos mindent elmond, hogy 4 fal között kínozzuk magunkat miközben szarrá unjuk magunkat.

Utolsó! Igazad van, de ma már instant világban élünk. Februárban eszébe jut Jenőkének hogy jön a nyár, aztán 150EFt-ért megveszi a gyorsítókat(szándékosan nem sorolom fel hogy miket), amivel akár havonta 3-5kg-ot tud dobni magán. Szóval ez az évekig tartó kitartó munka már régen a múlté. A kollégám is nagyon jó példa rá. 172cm és 60kg volt tavaly. Mára 170cm és 85kg felett van. A reggelije kb 15db mindenféle színű kapszula, naponta bedob olyan 10 féle porból összerázott turmixot. Gondolom este ugyanez megint bejátszik.

A '90-es évek elején is voltak "kemény cuccok", de a 99%-a csak tojás, tejpor, hús, sport robit ismerte. Ott tényleg évekig kellett tolni. Ma meg egy kreatin kúra felhoz 7-8kg vizet az izomrostokba. Persze, ez már frankó strand-test.

Annyira túl van már misztifikálva ez a "jó kinézet" dolog, hogy nekem ez már szánalmas kategória.

Itt vagyok én, 43 vagyok, van feleségem, családom, az átlagnál egy picit jobb genetikával rendelkezem. Csináltam egy konditermet magamnak, nem high-tech, de nekem jó. Heti 1X-2X lemegyek max egy órára, nem szedek semmit. 182cm vagyok, 87kg. Ki merek menni a strandra, nem érzem magam utolsónak. Sosem volt problémán nőkkel ismerkedni, sajnos az elmúlt évben szükségem is volt rá, de egy határt nem léptem át. Szóval az értelmes, igényes nőknek nem az első az adoniszi test.

Egy szakács is mit kezdjen egy vacak és életlen késsel, még ha az kívülről tök jól is néz ki? A randizás meg csak egy ugródeszka, ott azért sokminden előjön.

Viszont mindenkinek van remény! Rengeteg üres ember keres ugyanolyan üres embert, ahol csak a külső dominál. Aztán sok értelmes és igényes ember keres hasonló preferenciákkal megáldott embert, komoly párkapcsolati szándékkal. A gond akkor van, ha ez a két csoport ellentétes egyénbe botlik.