Megpróbálnád újra a régi pároddal, ebben az esetben?

Gimis ismertségből lett első szerelem mindkettőnknek, az érettségi után jöttünk össze 19 évesen. Barátságból alakult ki a kapcsolat, ő volt a szerelmem és egyben legjobb barátom, a szex ugyanúgy jó volt vele, mint az éjszakákba nyúló beszélgetések, a közös programok, a nagy nevetések. Több mint 3 évig voltunk boldogok együtt. Egyetemisták voltunk, egy évig közös albérletben is éltünk.

Aztán ő 23 évesen kapott egy ösztöndíjat, kimehetett az USA-ba tanulni. Először úgy volt, fél évre. Mit nekünk az a fél év, gondoltuk, sokan kibírták már - szeretjük egymást, kitartunk egymás mellett, mi baj lehet?

Az én okos barátom azonban sikereket ért el az amerikai egyetemen, így további egy éves ösztöndíjat ajánlottak fel neki, munkalehetőséggel együtt. Nagy lehetőség volt, és ő elfogadta, kint maradt. Próbáltuk menteni a kapcsolatot, én egyszer ki is tudtam utazni hozzá, ő is járt itthon, de tudtuk, hogy hosszú távon nem menne. Nekem már az az első fél év is nagyon szenvedős volt, csak számoltam vissza a heteket, hogy mikor jön már haza, erre jött a pofon, hogy kint marad. Sokat sírtunk, ő is fontolgatta, hogy engem választ és hazajön, de én beszéltem rá, hogy maradjon, mert szakmailag óriási lehetőséget kapott. Felmerült az is, hogy én is kiköltözöm, de itthon az egyetem felénél tartottam, ráadásul magyar-történelem tanárszakon, amivel kint semmit nem tudtam volna kezdeni.

Pár hónap szenvedés, dilemmázás után szakítottunk. Persze megpróbáltunk "barátok maradni", de túl fájdalmas volt, egy idő után én kértem, hogy ne beszélgessünk többet. Megszakadt a kapcsolat.

Ennek több mint 6 éve, betöltöttük a 30-at. Nekem egy említésre méltó kapcsolatom volt azóta, 2 évig tartott, de végig éreztem, hogy valami nem az igazi, és közben folyton arra gondoltam, mennyire jobban megértettük egymást az exemmel. Voltak még próbálkozások, randik, ismerkedések, de senki olyan, akivel hosszú távon el tudtam volna képzelni az életemet.

Közben az exem pár éve hazajött Magyarországra, mindketten Budapesten élünk. A volt gimnáziumunk öregdiák-rendezvényén találkoztunk, persze beszélgetni kezdtünk, persze teljesen felkavart... Ugyanolyan jó fej, mint volt, csak érettebb, komolyabb, férfiasabb, úgy éreztem a beszélgetés alatt, mintha nem is esett volna ki az elmúlt 6 év, rögtön egy hullámhosszon voltunk újra. A kapcsolat-témát azonban kerültük, a szakításunkról sem beszéltünk.

Pár nap múlva rámírt a neten, hogy ha nem tolakodó, esetleg van-e kedvem találkozni, persze csak ha nincs párom vagy udvarlóm. Ő egyedülálló. Azt írta, a találkozás óta rám gondol, persze ha nekem van valakim, vagy nem akarok tőle semmit, akkor tiszteletben tartja, de ha én is nyitott vagyok rá, szívesen találkozna velem.

Azóta a fellegekben járok, hirtelen mintha újra a szerelmes tini lennék, szívem szerint most rögtön összeköltöznék vele újra, az eszem viszont néha közbeszól, hogy egy szakítás után lehet-e vajon újra boldog egy kapcsolat? Hiába volt ésszerű döntés anno Amerikában maradnia, engem évekig bántott, hogy a karriert választotta helyettem, megbántva éreztem magam. Most már nem érzem a tüskét, és megértem/elfogadtam az akkori döntését, de vajon előjönne a rossz érzés, ha újra összejönnénk? Bennem lenne, hogy mikor lesz megint fontosabb neki a karrier? El fogok tudni vonatkoztatni attól, hogy mi volt 19-23 éves korunkban, és tudom majd reálisan kezelni a mostani helyzetet? Vagy mindig a régi egyetemi szerelmet fogom látni benne?

Szerintetek? Történt valakivel hasonló? Hogy sült el a dolog?

30/N