Ha csendes és nem vagyok társasági ember, akkor szinte esélytelen hogy legyen barátnőm?

Két oka lehet annak ha valaki csendes és nem társasági ember.

Az egyik, manapság oly divatos kifejezéssel élve "introvertált" személyiségtípus, ami annyit tesz, hogy "befelé forduló".

A másik, mikor ennek valamilyen önértékelési probléma a gyökere, tehát szeretne tudni nyitni csak nem mer, eszköztelen, fóbiás.(És sokszor tévesen azt gondolják az ilyen emberek, hogy ők is introvertáltak.)

A jó hír, hogy egyik sem egyenlő a sírig tartó végleges magánnyal, ugyani a szociális készségek tanult viselkedésformák, tehát mindenki számára elsajátíthatóak.

Az első lépés, hogy magadba nézel tudatosan és megvizsgálod, hogy te a fentebb tárgyalt két lehetséges típus melyikébe tartozol.

#2

És aki mindkettő egy kicsit? :) (Én például mindkettőt a magaménak érzem, nem hiszem, hogy a kettő kizárná egymást. Nem vagyok erősen "intro", de valamilyen szinten igen. Ahogy a második pont is igaz részben, de nem teljesen.)

Természetesen lehetséges a kettő keveredése, de akkor sincs veszve semmi.Az önértékelési problémákat meg lehet haladni, a szociális készségeket lehet fejleszteni.

Viszont ami nagyon fontos, hogy tisztában legyünk az okokkal, hogy tudjuk befolyásolni az okozatokat a megfelelő impulzusok felhasználásával, hogy a kívánt eredményt és tulajdonságokat ki tudjuk bontakoztatni! :)

Például ha önbizalmat akarunk ami egy okozat, akkor kell vállalni egy olyan impulzust ami az ok, ami egy kihívás és a sikerélmény lesz az önbizalom építőköve.