Ha megfogna a személyisége, szeretnéd a társaságát és csinosan nézne ki, akkor összejönnél egy transznemű lánnyal? (párkapcsolatra, nem alkalmira) Vagy zavarna hogy mit fognak szólni a szüleid és mások?

Mi az, hogy lélekben hinni modern gondolkodás? Te azt hiszed, hogy kész személyiségek, lelkek lebegnek a világban és beköltöznek előre kijelölt testükbe, de ezt néha eltévesztik és puff, így lesznek a transzneműek?

Mi ebben a modern?

Szerintem a transzneműség egy hiba az agyban, amiről még keveset tudunk, változtatni sem tudunk rajta(mint a homoszexualitáson sem). Mivel sokan születtek ilyen hibával, nincsenek káros hatással másokra, ezért az elfogadást kell erőltetni, nehogy ezek az emberek bűnhődjenek olyanért, amiről nem tehetnek.

Én nem járnék transznemű férfival, de barátkoznék vele, ha jól kijövünk. Ugyanúgy, ahogy sérült emberekkel is haverkodnék, akár vak, akár kerekesszékes, a lényeg, hogy kedveljem.

"ha egy valaha volt fiútestből érkezik."

A baj az, hogy az most is fiú test, csak látszólag nem. Férfi kromoszomai vannak.

Semmi bajom a melegekkel, transznrmuekkel, de párkapcdolatra inkább nem.

Itt nyer értelmet a "női hölgyek kifejezés 😃

Azt csak megjegyzem, Kalap úr ezer más helyrol is kolcdonozhette a nevet. Ostoba vagy.

#11:

Az én gondolkodásom nem modern. Lélekben hinni vagy nem hinni meg nem vita tárgya. Eddig sem, ezután sem fogom magam kizárólag a testemként definiálni, de nem zavar, ha más így tesz.

Az átalakító műtétet egyébként komoly pszichológiai vizsgálat előzi meg, és csak akkor hajtják végre, ha a pszichológus kimondja, hogy a páciens valóban ellenkező neműként gondolkodik, ellenkező nemű a személyisége, stb.

Ez elég modern?

Egyébként a legtöbb transznemű nem az a hűde nőies kategória.

https://www.youtube.com/watch?v=2SJYdXj7Kac

Ez az ausztrál kézilabdás csávó pl. huszon-x évesen úgy döntött, hogy ő mostantól nő. Megnövesztette a haját, kapott műmelleket, de attól még 100 kiló és két méter magas.

Az pedig agyrém, hogy most a női mezőnyben játszik, és a feleakkora nőkkel szemben arcoskodik.

#17:

Persze, a személyiség is változik valamelyest, de közel sem olyan mértékben, mint a test. A legtöbb esetben, ha túl nagy a személyiségvaltozás, annak valami kóros oka van. Aki túlságosan csak a testével azonosítja önmagát, az szokott kikészülni pl az öregedéstől.

Egy 80 éves nagymamában ugyanúgy ott van a 6 éves kislány, aki valaha volt, hiába, hogy a teste már rég nem olyan.

Egyébként érdekes gondolatok ezek, és örülök, hogy ez itt előjött.

Egy 80 éves nagymamában nincs egy hat éves kislány személyisége. Tudod milyen egy hat éves? Amilyenné nevelik és amilyen temperamentumot(stressztűrő hajlamot) örökölt. Ez az egy az, amiben a csecsemők eltérnek, de ehhez a genetikának és az öröklött hajlamnak van köze.

Egy idős emberben a hajlam ami változatlan, de akár ezt is minimálisra szoríthatják a környezeti tényezők.

Pl egy nagyon stresszérzékeny, sírós újszülött/gyerek lehet szinte rideg, érzéketlen ember idős korára. A gyerek létének és viselkedésének csak az emléke "él" benne, a tulajdonságai/viselkedése lehet akár szöges ellentéte a gyerekkorában lévőnek.

Igen, ijesztőbb az a kép, hogy elmúlik minden, ami mi voltunk a halálunkkal, de nem kell ezért kitalálni megnyugtató dolgokat, hogy hamis biztonságérzetet keltsen bennünk.

#19:

Oké, akkor te hidd ezt. Néhany arctalan válasszal nem tudlak, meg nem is akarlak meggyőzni.