Szerintetek ez volt az a pillanat, amikor meg kellett volna csókolnom?

Egy alkalmi szalagmunkán ismerkedtünk meg.

Egymás mellett álltunk a szalag mellett a pár órás munka alatt. Ment a pörgés, de közben beszélgetni is tudtunk. Magam is meglepődtem magamon, milyen jó hangulatban és oldottan beszélgettem életemben először egy olyan nővel, aki igazán tetszett. Valószínűleg azért, mert nem randin, hanem csak egy munkahelyen voltunk. Először nem is úgy álltam hozzá, hogy na én most föl akarom szedni őt, hanem csak spontán kötetlenül, ám annál jobb hangulatban elbeszélgettük az időt. A műszak végén megkérdeztem van- e kedve meginni egy kávét valamikor. Látszott, hogy örömmel adja meg a számát. Bár a randit egyelőre nem tudtuk összehozni, mert az egyetemi vizsgáira tanult rengeteget, meg mellette még a szalagmunkára is járt. Persze erre mondhatnánk, ha nagyon érdekelném, szánt volna rám némi időt, viszont a következő két hétben amikor telefonon beszéltünk vagy a munkahelyen találkoztunk, mindig érződött, hogy szívesen van velem. Már nem egymás közelébe osztottak be címkézni, de a szünetben találkoztunk 5-10 percre. A két hét alatt pár ilyen nap volt, hogy ő is dolgozott aznap, amikor én.

Ő amúgy 22 éves, én 24 vagyok. Ennek ellenére sajnos kettőnk közül ő a tapasztaltabb. Látszik a viselkedésén is meg a facebook profilján folytatott beszélgetéseiből a barátnőivel, hogy már több férfival volt dolga, én viszont a korom ellenére nemhogy az ágyig, de még a csókig se jutottam el soha. Volt egy-két esetlen randim, de ennyi. Amíg csak beszélgetni kellett, addig sínen volt minden, de legutóbb volt egy pillanat, amikor az az érzésem támadt, hogy lépni kellett volna, de elszalasztottam. Eleve sosem mertem megérinteni a vállát, mert féltem, hogy tolakodásnak venné vagy hogy talán még nem hatna természetesnek vagy nem is tudom mi tartott vissza. Pedig érződött, hogy nem vagyok közömbös neki, csak hát ugye gondolom ezt hívják töketlenségnek.

A lényege a kérdésemnek viszont az a pont, amikor legutóbb kettesben maradtunk a munkahelyi étkezőben.

Már dumáltunk egy ideje, aztán nem sokkal, miután ketten maradtunk, hosszan a szemembe nézve a konyhapultra könyökölt, kidomborítva a melleit, végig rám mosolyogva, én meg csak álltam ott bénán, mint egy idióta. Nem is tudom mit hittem. Nem tudtam eldönteni, hogy jól érzem-e, hogy ezt most azért csinálja, mert várja hogy megcsókoljam?

Vagy most csak tesztel, hogy tudok-e a szemébe nézni, miközben a mellei hívogatják a tekintetem?

Igaz, hogy ismertük már egymást egy ideje, de úgy gondoltam a csóknak majd az első randin jön el az ideje, nem itt a munkahelyi étkezdében...

Nem tudom most mi volt ez? Ennyire balek vagyok, hogy nem veszem észre, ha a csaj jelez, hogy megcsókolhatom?

Vagy direkt csak szívatott, mert látta rajtam, hogy tapasztalatlan vagyok? Amúgy jóképű vagyok, biztos tetszem sok nőnek ezzel nincs gond, csak hát ugye kis szűzike vagyok még, ami gondolom meg is látszik rajtam.

Szerinted is ez volt az a pillanat, amikor meg kellett volna csókolnom? Vagy félreérthettem valamit, és talán jobb is, hogy nem tettem, mert pont hogy ciki lett volna?