Miért bizonygatja, hogy csak barátként tekint rám, ha egyértelműen látszik rajta, h belém van zúgva?

Nézd, én arra jöttem rá, hogy az ember a legjobban teszi, ha elhiszi amit a másik mond. Nem egyszer éreztem én is azt, hogy a másik szerelmes, de jobb lett volna, ha hiszek nekik. Az egyik még el is vörösödött tőlem, de az első kis akadálynál feladta, aztán azt hallottam vissza, hogy ő most nem tud szerelmes lenni...Mondjuk neki elhittem, mert ismertem azt a lányt, akibe tudott, a közelébe se voltam szépségben.

A férjem képes volt 3 órán át csókolózni velem télen, metsző szélben, és közben közölni azt, hogy nem szerelmes belém. Nem hittem el neki. Pedig el kellett volna, bár fél év múlva emiatt szakítani akartam és bizonygatta, hogy ő már szerelmes, később mégis csinált sok olyan dolgot, amiből egyértelmű, hogy nem volt szerelmes. (Nem vállalt fel, nem tudta a szemem színét 4 év után se, stb...) Aztán jött egy tüzes tekintetű álompasi, és nagyon is egyértelművé tette, hogy mennyire tetszem neki, de aztán amikor teljesen behülyített, felvilágosított, hogy csak szexet akar és ő nem lesz szerelmes. Ködösített egy kicsit, hogy ez neki csak önvédelem, meg ilyesmi, igazából ebbe kapaszkodtam bele, de nem kellett volna. Azóta már egyértelmű, hogy abszolút nem kíváncsi rám, csak meg akar dugni párszor, ennek érdekében néha szóba áll velem, de akkor is csak a szex a téma. Az elején nem így volt. Most viszont hárít mindent, ami emberi volt ebben az egészben, következetes ahhoz, hogy csak szex. Szóval mostanra érett meg bennem, hogy ha valaki azt mondja, nem szeret, nem tehetek jobbat annál, hogy elhiszem.

Az is tény, hogy ha arra a vallomásra vártam volna, akkor soha nem lett volna párom. De most már nem is kell többé. Mondták már nekem elegen, hogy nem szeretnek. Nekem most már egyszer mondhatja ezt bárki, lépek is tovább.