Ha hosszú évek óta úgy élek, hogy nem szeret senki, akkor mindenképp szeretethiányom kell, hogy legyen?

Nem kötelező, de erősen ajánlott. 😆😆

Nem. Egy kapcsolat fárasztó pláne ha tényleg szép a párod és kb egyenlőek vagytok nem vagy sokkal jobb nálla mert akkor oda kell rá figyelni. Szóval stresszes egy kapcsolat cserébe élményeket ad szeretetet stb. ezek viszont ha elmúlnak az fáj nagyon stresszes tehát egyben hormont is termel bla bla kémia. Meghülyít a szerelem és stresszes leszel hogy nehogy elmúljon. Ha nincs kapcsolatod meg nagyon nem is kell akkor kiegyensúlyozottabb vagy csak ha rágörcsölsz akkor lesz vele gond.

Ezt neked kell érezni, mondjuk egy kis önelemzés, önvizsgálat nem árt. Általában ritkán tudják az emberek őszintén azt mondani, hogy nekik egyedül jó. A testbeszédük elárulja a turpisságot...

Ugyanilyen helyzetben vagyok. De nekem nem is kell nő.

Amit nem ismer az ember, nem tudja milyen, nem tapasztalta, az nem hiányzik.

Nyilván nem "kell", hogy az legyen:) Viszont, ha ennyire feszegeted a témát, akkor azért valami lehet, hogy mégis megbújik ott. Igazából attól is függ, hogy az életed többi területével hogy állsz. Csak szerelmes szeretetet nem élsz át, vagy a családoddal/barátokkal sincs mélyebb érzelmi kapcsolatod? Szerintem hónapokra, néhány évre bőven kiteljesíthet, ha van munkád, ami motivál, egyéb elfoglaltságaid, barátokkal találkozóid, stb. Haladsz, fejlődsz. Akkor sem feltétlenül van az, hogy sosem érzed a hiányát a párkapcsolatnak, csak nem olyan kínzóan, hogy másra már nem is tudsz koncentrálni rendesen. Velem legalábbis egy ideje már az van, hogy teljesen megnyugodtam ebben a helyzetben, hogy most nem ennek van az ideje, meg ha racionálisan átgondolom és mindent beleveszek, most jobban érzem magam egyedül. De azért ne várj itt világmegváltó válaszokat, ezt talán neked kellene érezned, bár tény, hogy baromi nehéz néha magunkkal őszintének lennünk.