Lányok, számotokra vonzó vagy taszító egy jóképű, céltudatos, de brutálisan magányos férfi?

Jól nézek ki, teljesen elégedett vagyok a külsőmmel és a személyiségemmel is, kiegyensúlyozottan és céltudatosan alakítom az életem. Alapvetően jól érzem magam minden társaságban, bárkivel jól kijövök,szeretek térfálkozni,szeretik a humoromat, de lényegében totális társas magányban élek, senki sincs, aki úgy igazán közel állna hozzám. Egyik ismerősöm úgy fogalmazta meg, hogy ő engem csak simán "az indivídum"-nak tart.

Végül is nincs se kutyám se macskám, aminek az előnye, hogy van időm sok pénzt keresni, ezt ki is használom, amiből lehet pénzt csinálok, úgysincs jobb dolgom. Nyilván nem így tervezem leélni az életem, örülnék ha lenne egy társam, csak hát úgy vagyok vele, hogy csak azért nem fogok összejönni valakivel, hogy 'legyen valaki' ilyen alapon most is lenne jelentkező, de én ebbe nem megyek bele. Majd csak olyannal fogok, akit tényleg szeretek.