Internetes ismeretségből lett valakinek komoly kapcsolata?

Nagyon hasonló helyzet volt, mint a tiéd, csak mi barátok voltunk párkapcsolat előtt, és egyszer találkoztunk is futólag. Több mint egy éve vagyunk boldogok együtt, és összeköltözés előtt állunk.

Sok sikert kívánok nektek is, ne félj a találkozástól!

Nekem ilyen kapcsoltaom van. Netes ismeretség, csak beszélgetés hónapokig, mindenről... ☺ Aztán találkoztunk személyesen és azóta is együtt vagyunk, mar több mint 5 éve. Szóval van remény! ☺

En is nagyon féltem az első találkozástól, de úgy éreztem, szeretem. Magát az embert, a lelkét, a hangját. Attól féltem, hogy majd én nem jövök be neki.Nem leszek elég vonzó... mit tudom én. 😁 Szerencsére valahogy úgy volt, ahogy én... szerette amilyen vagyok, hisz szinte mindent megbeszéltünk, együttéltünk a neten. Így személyesen sem okoztam csalódást.

Remélem szerencsésen alakul köztetek is! ☺ Drukkolok! 😊

Találkozó előtt felejsd el az összes érzelmet ami vele kapcsolatos. Az ilyen ismeretségekben az ember a hiányzó részletet a saját tapasztalataiból és érzelmeiből veszi, azzal pótolja ki és az ugyebár nem valós, nagyon szubjektív.

Ne legyenek semmilyen elvárásaid, próbáld kívülállóként szemlélni a helyzetet.

Amit tapasztalsz a személyes találkozón, megjelenés, összkép, benomások, érzések, metakommunikáció, ... na az lesz a valóság.

Nekem sok kapcsolatom vaolt a netről, a jelenlegi párom is onnan ismerem, 3 éve vagyunk együtt.

A virtuális dolgokat el kell felejteni és újraérpiteni a valóságot magadban az alapján amit tapasztalsz.

Én sokszor melléfogtam, nem azt kaptam ami láttam, hallottam a neten.

Tudom mit érzel. ☺ De egyszer be kell következnie. Minden oke lesz, ha ennyire egy hullámhosszon vagytok. ☺ Mar eleg jól megismertétek egymást, mi történhet?

Legyél optimista! ☺

4-es voltam

Ugyanez a szitu, mi nagyon sokáig el is húztuk a találkozót. Először nem jöttünk össze, mert messze laktunk egymástól, egyikünk sem akart egy ekkora távkapcsolatba belevágni. Fél évvel később újra megkeresett, mikor itt vállalt munkát. Ennek lassan négy éve, azóta együtt is élünk. :)

Én baromira féltem a személyes találkozótól, hogy csalódni fog bennem, hogy ő nem lesz olyan, amit képzeltem, hogy majd ülök kukán (baromi zárkózott vagyok idegenek előtt), és úristen, de ez kb addig tartott, amíg a vonatállomásra kiértem elé, és megkérdezte, megölelhet-e. :) Az első fél órában zavarban voltam, utána ment ugyanúgy a beszélgetés, mint neten előtte. A másnap reggel helyett három nappal később ment haza, és végigbeszélgettük az éjszakákat mindenről. :)

Mindhárom kapcsolatom így indult, az első 3 éves volt, a második 8, a jelenlegi meg lassan 2 éve tart.

Nyilván megvan arra is az esély, hogy csak egy ideálba "szerettél bele", elképzelted őt valamilyennek, és élőben csalódás lesz, mert nem tetszik a külseje, a gesztusai, a mimikája vagy akármi. De egy próbát megér, miért ne érne?