Miért mondják azt, hogy bizonyos témáknak időt kell hagyni, miért gond, ha előbb felhozom őket?

Szerinted mikor kéne elmondanom a másik félnek, hogy anyámnak üldözési mániája van és pszichiáter kezeli, egyébként dolgozik, csak munkán kívül sokszor hülyeségeket beszél, és baromira nehéz vele?

Mert szerintem ezt azért nem kéne egyből a másik félre zúdítanom, akármennyire is fontos. És még így is kockázatos, hogyan reagálja le a másik, ha várok vele, mikor már összemelegedtünk, mert volt, akinek ezzel együtt már nem kellettem, pedig a kapcsolat jól alakult, aztán megfutamodott. És megértem, mert én is próbálok távol maradni, nyugalomban, amennyire lehet, de mégis egy nagyon közeli családtagról van szó.

Szóval vannak dolgok, amikkel azért nem árt várni, és megfelelően előkészíteni a terepet, és még úgy is lehet negatív fogadtatása a dolognak, de ha rögtön az elején rázúdítok mindent a másikra, akkor esély sem lesz rá, hogy egyáltalán meg akarjon ismerni engem.

Nem mindegy, mi az a bizonyos téma.

Pédául sok kanos pasi hamarabb kérdezi meg, hogy borotválod-e, mint a keresztneved. Azért na...

Vagy ha egy nő első randin kezdi ecsetelni, hogy kik lesznek ott az esküvőn, akkor az a férfi is nyúlcipőt húz, aki egyébként házasság párti.

Az szerintem kimondottan jó, ha bizonyos dolgok akkor derülnek ki, mikor jobban ismerik egymást. Tudsz már mérlegelni, hogy a pozitív tulajdonságai ismeretében megéri alkalmazkodni, vagy nem tud annyit nyújtani a másik, hogy ellensúlyozni tudja.

#12: Ha állításod szerint a kezdetektől minden negatív dolgot lazán vállalsz, akkor vagy nincs sok negatív dolgod, vagy nem erőse vagy van valami nagyobb pozitív dolog mögötted. Nézz körül az oldalon. Már attól menekül egy csomó ember, ha a másik elmondja, hogy szűz. Ha szerencsés helyzetben vagy és nem érted, hogy miért nem vállal mindenki egyből mindent, akkor keress a környezetedben olyat, akinek nagyon nehezen megy a társkeresés és ülj le, kérdezd meg tőle, hogy és mennyire vállalná a negatív dolgait.

A környezetemben is vannak olyan emberek, akik szeretik hangoztatni, hogy ők vállalják magukat. Valahogy, amikor épp arra kerül a helyzet, mégsem úgy néz ki a dolog, ahogy előadták...

Senkinek sincs több joga sz*rnak lenni és ettől a dologtól senki sem lesz sz*r. Csak van, aki őszintén felvállalja és nem próbálja meg magát egy minden helyzetben őszinte szentnek előadni.

#14-esnél a pont!

Ha úgyis kiderül, mi értelme titkolózni?

Pont az oldalon végignézve látom azt, hogy ez az először "csalogatok, aztán lecsapok" módszer nem jó. Mert ilyenkor van az, hogy valaki leír egy komoly problémát, amire a többség kívülről azt mondja, hogy szakítson, mert ezen változtatni csak a másik fél tudna, ha akarna, de mindig jön az, hogy AMÚGY JÓ EMBER.

És még évekig szenvedni fognak egymás mellett, mert a kapcsolat elejére emlékeznek, mikor még csak a jót tudták a másikról. Csak az nem a valóság.

És azt sem tudhatjuk, kinek mi negatív. Nekem pl. a szüzesség nem az, de a "leszopattam a vécében a csajt" attitűd igen. Az ilyet meg a neve előtt szeretném tudni, hogy ne pazaroljam az időm.

#17: "Ha úgyis kiderül, mi értelme titkolózni?"

Olvasd vissza, leírtuk. De, igazából saját magad is megválaszoltad a következő bekezdéseddel. Ezek a "de jó embereknél" mégis csak működött a csalogatás.

"És azt sem tudhatjuk, kinek mi negatív. Nekem pl. a szüzesség nem az, de a "leszpattam a vécében a csajt" attitűd igen. Az ilyet meg a neve előtt szeretném tudni, hogy ne pazaroljam az időm."

Majdnem minden nőtől ezt hallom. A szűz ismerőseimtől és a vécében szpató ismerőseimtől meg pont az ellenkezőjét. Hol a hiba a képletben?

Van, amit FONTOS az elején közölni, és van, amit nem szabad, mert akkor csak a nyűgjeidet fogja látni a másik, az meg senkinek nem kell.

Fontos közölni az elején, hogy milyen jellegű kapcsolatot keresel, tartós párkapcsolat, szexkapcsolat, orgia... Találhatsz mindre megfelelő partnert, de ha nem tisztázod az elején, akkor az, aki nem ugyanazt akarja ezen a téren, mint te, átverve érzi magát, jogosan.

De vannak dolgok, amikkel várni kell, mert bizalom kell hozzá, már ahhoz is, hogy egyáltalán beszélni tudj róla, meg hogy akinek elmondod, az nem fog-e ezzel visszaélni. Én sem reklámozom, hogy anyám pszichés beteg, csak annak mesélek róla, akiben eléggé megbízok, nem tudja minden ismerősöm, mert ez bizalmi téma, és sok az előítéletes ember, meg ha fűnek-fának hangoztatnám, lehet, hogy munkám sem lenne...