Kedvennc szerelmes idézetetek mi?

Ha ezt elmondodd neki biztos beléd szeret :D xD

1. Gyakorlunk matekot? Téged meg engem összeadnánk, ruháinkat levonnánk, lábainkat eloszthatnánk, és mi sokszorozód-hatnánk!

2. A rózsa elhervad, a szikla megmarad, de a mi SZERELMÜNK örökre fenn marad!

3. Csókjaimat küldöm neked! Te vagy a szívemben a legnagyobb boldogság! Távolból csak Rád gondolok! Aki téged szeret, az én vagyok!

4. Amikor e pár sort írom, könnyek hullanak végig az arcomon, kezem reszket, s szívem oly nehéz, SZERETLEK TÉGED, ennyi az egész!

5. Ha szeretsz, hívsz, ha hívsz, megyek, ha megyek, boldoggá teszlek, s ha boldog leszel, boldoggá teszel!

Válasz :D

"Ha megfogná a kezem lehet, hogy belehalnék a boldogságba."

"Ha a válasz a szerelem, megfogalmaznád újra a kérdést?"

"El szeretném mondani, hogy szeretlek Téged, szemben vagy brhová is nézek. Szeretnék a szemedbe belenézni, és elmondani: nélküled nem érdemes élni!"

"Akire nagyon sokat gondolok, az nem fárad el ettől?!"

"...és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem."

"Valakit szeretni azt jlenti: eg mások számára láthatatlan csodát látni!"

"A szerelem semmihez sem hasonlítható érzés.Olyan mint a szerelem."

És mi az élet, ha nem az álom keresése, az álomé, hogy valaki azt mondja: igazából teljes szívből szeretlek.

A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről, ami rajta kívül van.

Te őrültségnek hívod, én szerelemnek.

Minden férfi a nőnek első szerelme akar lenni, a nők pedig a férfi életében az utolsók szeretnének lenni.

Itt van pár a kedvenceim közül. Speciel én hányok ezeketől az sms-es rímelős szarságoktól :S Ezek szerintem sokkal szebbek:

"Minden szenvedélyes szerelem mélyén végzetszerűen van valami félreértés, egy nagylelkű illúzió, az ítélőképesség tévedése - egy hamis fogalom, amit egyik ember a másikról alkotott, s ami nélkül lehetetlen volna vakon szeretniük egymást."

"A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz."

"Nyugodt szerelem nem létezik. Akivel megtörténik, elveszett. Nem tudok felidézni egyetlen pillanatot sem, amikor a szerelem nyugalmat hozott volna. Mindig szenvedésekkel és kibírhatatlanul boldog pillanatokkal jár, végtelen boldogsággal és mélységes szomorúsággal."

"Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!"

"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle."

"Már egy hónapja semmi hírem sincs felőled. (...) A két kezem közé kell fognom a fejem éjjel és nappal, üres és túlterhelt óráimban egyaránt, hogy meggyőzzem magam róla, hogy valóban létezel valahol, és egy napon majd visszajössz hozzám, megérintesz a kezeddel, elsimítod a ráncaimat, a félelmeimet. (...) Tudd, hogy egész életemben várni foglak, még akkor is, ha öreg leszek, és semmire sem fogok emlékezni."

"Miből készült az anyag, melyet elszakítanak az emberek, mikor "szakítanak"? A magyar nyelv szavai pontosak, érzékletesek; belső és jelképes értelmükre érdemes mindig odafigyelni; tehát; két ember elválik egymástól, "szakítanak", s e pillanatokban csakugyan elszakad valamilyen finom huzal, fonál, érzésből, vonzalomból, ingerből, kíváncsiságból, szomorúságból, vágyból szőtt... asztrálszövet, mely eddig együtt tartotta őket. Elszakadt, mert szakítottak, s most már nem tartja őket... Valahogy így szakadt el a Föld a Naptól, a Gondolat az Érzéstől s a végén Jancsi, Juliskától. Most bámulnak az égre, s azt hiszik, a szakítás magányügy. De ilyenkor a világűrben is történik valami."

"Az emberek inkább a visszaérkezésről álmodnak, nem pedig az elindulásról. (...) Te pedig egyszer visszajöhetsz majd. Ha ez csak egy fény felvillanása volt, mint amikor egy csillag felrobban, akkor, ha visszatérsz, nem találsz semmit. De láttál egy felvillanó fényt. És ez már megérte."

stb...

www.citatum.hu