Randizás közbe vannak kerülendő témák amikről nem érdemes beszélni, ha igen milyen témákat nem hoznátok fel?

Nincs és nem is lesz soha ilyen. Gyűlölöm, mikor nem lehet normálisan beszélgetni, mert minden érdekes téma tabu vagy mert nem lehet egy kényes témáról megfelelő hangnemben beszélgetni a másikkal. Én pl szívesen feldobom a vallást meg a politikát is randin, mert tudok úgy nyilatkozni a saját nézeteimről, hogy azokkal ne sértsem másokét és el tudom fogadni, ha valaki mást gondol, vagy kritikával illeti azt, ami számomra meg szimpatikus. Őszintén, a hányinger kerülget az ilyen ki mit evett-ki milyet szart kaliberű beszélgetésektől, nem szeretem bájcsevelyre eltolni az időt, ha egyszer azért vagyok ott, hogy megismerjem azt az embert, akivel szerencsés esetben a legmélyebb kapcsolatot ápolom majd egyszer.

Nem hiszem, hogy a témán múlik, hogy milyen benyomást teszel vagy mennyire lesz annak rossz vége, hanem a hangnemen. Lehet a volt kapcsolatról és a szexről is beszélni ízlésesen, megfelelően tálalva és adagolva a témát például. És lehet úgy is, hogy az jöjjön le a másiknak, hogy még mindig kiteszed a relációjelet akár jó, akár rossz irányba közé meg az exed közé vagy hogy csak arra mész, hogy legyen egy jó estétek, amúgy meg nem érdekel. Lehet úgy is előadni es sikersztorit, hogy egy nagyképű ripacs legyél és lehet úgy is, hogy azt lássa, mennyire lelkes vagy és mennyire pozitívan állsz hozzá az élethez, sikeres emberként. Lehet úgy is előadni egy csalódást, hogy végig csak panaszkodsz és ócsárolsz mindenkit, meg lehet úgy is, hogy megmondod, hogy ez számodra egy nehéz élethelyzet volt, amiben áldozatnak(vagy épp hibásnak) érzed magad, ami nagyon megviselt, de ezen dolgozol és igyekszel felülemelkedni rajta. Persze, itt fontos az is, hogy mi a célja annak, amit mondasz. Ha az, hogy a másikat manipuláld vagy kivakarjon a depressziódból, vagy meggyőzd őt a saját nézeteidről, vagy épp előadd, hogy milyen isten vagy, akkor már a szándék miatt felejtős. Ha csak látószögtágítás, eszmecsere, szórakoztatás, vagy egyszerű tájékoztatás, hogy miért tűnhetsz levertnek épp, vagy mi aggaszt épp, akkor nyugodtan lehet mondani.

Nyilván az is lehet, hogy te normálisan lekommunikálod a dolgokat, például azt, hogy számodra nem kulcsfontosságú az életedben a vallás, emiatt nem tagadod, de nem ismered el a transzcendens létezését, emiatt másra támaszkodsz Isten helyett (most mondtam valamit, amit erre a kérdésre amúgy is szoktam) és a másik felhúzza magát rajta, hogy milyen földhözragadt galád ember vagy… Akkor ez van, időben kiderült legalább, hogy nem passzoltok, ennyi.

Érdekesebb minden tabuk nélkül. És sajnos a legtöbb kapcsolatot (legyen az szülő-gyerek, párkapcsolat, barátság, bármi) pont az rontja el, hogy vannak dolgok, amikről az emberek nem beszélnek. De, beszélni kell, csak nem mindegy, hogy hogyan.

11-es Igazad van abban, hogy valóban jobb lenne, ha mindenki tudna mindenről beszélgetni és érthető, hogy eleged van a bájcsevejekből, én sem bírom őket, de abban nincs igazad azt gondolom, hogy minden a hangnemen, előadásmódon múlik.

Az első randin egy kvázi idegen emberrel találkozol, akit nem ismersz. Lehet az a cél, hogy később vele legyen majd a legszorosabb a kapcsolatod, de van, akit bizony elijeszt, ha egy idegen ember a szexualitásról akar beszélgetni vele, adja azt elő bármilyen úri ember módjára, zavarba jön és egyszerűen még nem tart olyan szinten az ismeretségük, hogy ilyenekről beszéljenek. Oké, ha szépen adod elő, lehet nem bántod meg, de ha annyira meg tudsz tisztelni valakit, hogy szépen tálalod a dolgokat, akkor azt gondolom megteheted azt is, hogy nem ajtóstul rontasz a házba. Rengeteg olyan téma van, amiről el lehet értelmesen beszélgetni és túl mutat a sablonon, de mégsem kockáztatod, hogy az első randikon kényelmetlen helyzetbe hozod a másikat.

Mert a szexről nem lehet úgy beszélgetni, hogy ne a te szexualitásod legyen a téma? Dehogynem. Beszélgettem már szexről pszichológiai és biológiai szempontból is, mert engem meg érdekel, hogyan alakulnak ki a perverziók, hogy a monogámia az csak egy társas konstruktum vagy van etológiai/biológiai vonatkozása, hogy miért olyan a nő és miért más a férfi olykor szexuális szempontból... Ki mástól kérdezném meg az utóbbit, ha nem a másik nemtől? És ha érdekel, hogy a másik számára mit jelent a szex, hogy mennyire konzervatív? Hadd ne kelljen meghúznom magam azért, mert egyesek tényleg csak önző módon tudnak erről beszélni és kelletik magukat az embernek... Velem is beszéltek már így, meg mondtak dolgokat a témával kapcsolatban úgy, hogy visszataszító volt és nem akartam tudni, hogy ki hogyan csinálta meg mikor.

Nekem nem fér bele az, hogy leülünk és tolunk egy olyan játszmát egy randin, amiben mindkettőnk tetszeleg meg finomkodik a másikkal. És mégsem voltam még soha posztó emiatt. Ahogy amiatt sem, mert benyögök néha valami pajzánabb poént, amit lehet úgy is, hogy ne egy f#szhiányos ribi látszatát keltsd, hanem olyanét, aki csak rendben van a maga nőiességével és nehéz zavarba hozni.

Tudom, hogy van, akinek furcsa vagy nem áll a szájára, de nekem annyira természetes, annyira otthonos, hogy ha látom, hogy a másikat nem untatja, szívesen beszélgetek róla. És volt, akivel nagyon szépen lehetett erről is, anélkül, hogy bárki szóbahozta volna, hogy mit tudom én, a vad szexet szereti-e a másik és hogy mikor szexelt utoljára.