Ha az elejétől kezdve magamat adom abból nem lehet gond?

Miért lenne gond? Úgy is hozzá lehet állni, hogy ha külön válik az utatok egy lánnyal, az nem gond. Tovább jársz a sajátodon és majd csak lesz valaki, akivel egymásra találtok:)

Ha elégedett vagy magaddal így, akkor teljesen normális dolog önmagadat adni. Más helyzet az, mikor valaki nem elégedett önmagával és erre oka van. Ezesetben érthetõ, hogy megakar változni.

Nyilván az embernek magát kell adni, de nem mindegy, hogy melyik önmagát, vagy azért van egy két dolog, amit érdemes észben tartani, és aköré építened a dolog, hogy a pozitív oldaladat ismerje meg a másik.

Ami kerülendő, a siránkozás, negatív hangvétel, exek említése, szerelmet vallás (helyette inkább nonverbális jelekkel a csókfelé haladni).

Mindenképp önmagadat kell adnod! Ez nem lehet vitás.

Viszont nem mindegy, hogy ezt hogyan teszed! Ha szimpátiát-vonzalmat szeretnél kiépíteni, jó első benyomást tenni, akkor vannak alapszabályok, pl tabuk, kötelező dolgok, illő dolgok stb... mindent annak kell alávetni, hogy te kielégítsd a partnered társas szükségleteit. Ez általában oda vezet, hogy ő is egyre nagyobb energiát fektet a kommunikációba stb, tehát segít a te társas szükségleteiden, win-win helyzetre törekszünk 😉

Amit én tanultam, az nagyjából benne van az első benyomás c. Könyvben, enkóron fent van. Teljesen jól elmomdja, hogy milyen helyzetben hogyan adhatod önmagad úgy, hogy attól szimpatikusnak tűnj a másik szemében 🙂

Tehát nyilván... nem vezetjük le a partnerünkön a zsúfolt busz okozta stresszt, ami randira úton ért minket, nem mesélhetsz róly, hogy anyád mekkora alkesz stb. Ha hibáinkra terelődik a szó, akkor azt úgy kell előadni, hogy azon mi magunk is nevetni tudjunk. Testbeszédünk minimális odafigyelést igényel... ne legyenek keresztbe a végtagok, hanem nyitott-érdeklődő pozíciót vegyünk fel. És még néhány fontos/kevésbeé fontos dolog.

És a lényeg, hogy ez az első benyomás. A könyv elmagyarázza, hogy miért kell mégis ilyenkor átgondolni mit- és hogyan mondasz.

A partnered ilyenkor egy pici töredéket tud meg rólad. De az idióta tudatalattink ezekből a töredékekből egy teljes személyiség képét alakítja ki. Szóval ha negatív első benyomást tettél, akkor minden dolgodról negatívat hisz rólad, pedig ez nyilván nincs így. Ha pozitívat, akkor pedig mindenedről pozitívat. És ez a kép már rögzül rögtön. Minden találkozóval egyre nehezebb felülírni a másikban rólunk kialakult képet.

Tehát második találkozásotokon már el lehet lazulni teljesen, mert ő még az első benyomás alapján fog gondolkodni rólad. Ami nem hazugság, hiszen önmagadat adtad, semmi olyan nem volt, ami nem te, téged szeret. Teljesen normális, hogy a jobbik oldalunkat mutatjuk az embereknek első benyomáakor 😉