Titeket mennyire zavarna az, hogy valakinek nincs izgalmas élete és inkább párkapcsolatban szeretne programokat csinálni?

Így van, talán baj?

Gondolatok formalasahoz nem kell múzeumba mennem, azt lehet akármikor és még pénzbe sem kerül.

Nem véletlen, hogy ilyen helyekre nem egyedül járnak az emberek.

Utolsó: amit Jaguár mond, abban az is benne van, hogy a párkapcsolatot a közösen átélt élmények, közösen látott dolgok gazdagítják.

Nem kell csinálni programot, de ha nincs közös program, el tud laposodni a párkapcsolat, főleg, miután már együtt élnek a felek. Csak a hétköznapi: te vegyél ma kenyeret, én viszem le a kutyát stílusra. És az igenis egy idő után fásulttá teszi a kapcsolatot.

Én is mennék egyedül moziba, színházba, zenét hallgatni, sőt, képzeljétek, bár van párkapcsolatom, így is van, hogy bizonyos ilyen programokra egyedül megyek, mert a párom sajnos nem hajlandó bármilyen elvont művész filmet megnézni velem.

Nekem sincsenek barátaim, mégis tudok magamnak programot csinálni, sőt igénylem ezeket ugyanúgy akkor is ha párkapcsolatban vagyok (lennék).

Szóval nem feltétlenül szükséges hogy legyenek barátaid, és szerintem a legtöbb embert idegesítené az ha csak vele akarnál menni mindenhova, se neked, se neki nem lennének független programjai.