Lányok, előnynek vagy hátránynak tartjátok, ha egy férfi nem egy nagy közösségi lény?

Sosem voltam egy ilyen nagy közösségi figura. A szüleim gyerekkoromban lepasszoltak a 11 napos cserkésztáborba, amit gyűlöltem, nomád körülmények,szar kaja, (saját hozott kajádat elveszik, telefont elveszik)kényelmetlen tábor, az egész abból állt,hogy felépítettük,aztán lebontottuk a tábort, hülye indulókat énekeltünk,nevetséges zászló felvonásokon kellett vigyázzban állni, éjjel őrködni kellett(pedig nem történt semmi),és idétlen egyenruhát kellett viselni. Majdnem egy fél hónapot elvett, miközben a balatonparti nyaralónkban is lehettem volna. Na mindegy,szval ezek az erőltetett cserkésztáborok elég mély nyomot hagytak bennem, hogy teljesen megundorodjak mindenfajta közösségtől, ez olyanoknak való, akik imádnak másoknak parancsolgatni(ezek a vezetők)meg olyanoknak akik ragyogó szemekkel imádnak utasításokat végrehajtani és élvezik ha ezért dicséretet kapnak. Mivel egyik sem vagyok, így számomra ez kiábrándító volt, a szüleim pedig kényszerítettek, hogy elmenjek 12-15 évesen nem nagyon volt más választásom.

Ez nem azt jelenti, hogy antiszoc lennék, vagy ne lennének barátaim. Van egy rakás barátom, bár mindegyiket máshonnan ismerem, külön-külön, de így nem vagyok a tagja egy ilyen közösségnek vagy társaságnak sem.