Randizzak vele vagy inkább ne?

Elköltöztem az ország másik végére dolgozni. Megismerkedtem egy fiúval. Egy kórházban dolgoztunk,sőt egy osztályon is. Már az első pillanattól szimpatikusak voltunk egymásnak.A munkatársak is látták kettőnk között a szikrát.Segített mindenben,flörölgettünk majd fél év után elcsattant az első csók is.Később le is feküdtünk párszor.Nagyon megszerettem és szerintem ő is érzett valamit irántam,de rendes kapcsolatot nem akart.Szerintem nem mert felvállalni. Ő orvos,szülei és testvére szintén.Én pedig csak egészségügyi aszisztens. Idővel persze kiderült,hogy van barátnője aki szintén orvos,de állitólag nem szereti. Nem találkoznak gyakran. Rosszul éreztem magam,hogy olyan szerepet játszottam amit megfogadtam,hogy soha nem tennék.Ez volt a szerető szerepe.Rosszul éreeztem magam ettől.Az is fájt,hogy nem haladunk semerre.Velem se akar lenni,de nélkülem se.Kezdtem pszichikailag tönkremenni,így otthagytam a munkám,hazajöttem.Lassan 2 hónapja,hogy itthon vagyok,de hiányzik nagyon. Egyfolytában csak ő jár a fejemben.Tegnap felkeresett. Rám írt neten....láttni akar. Jövőhétre beszéltük meg, hogy lejönne hozzám ha lenne egy kis időm rá.

Szerintetek kimenjek vele? Félek,hogy mégjobban fel fog kavarni ez az egész. Nem értem miért keresett fel ha lassan 2 hónapja semmit se tudok róla. Hiányoznék neki vagy csak arra menne ismét,hogy lefeküdjünk? Kolléganőmmel még tartom a kapcsolatot és állítja,hogy mióta nem vagyok ott szomorú, nem úgy viselkedik mint mikor még én is ott voltam.