Pasik! Mi jár ilyenkor a fejetekben? Miért csináljátok ezt?!

Bocs a hosszért. Egy rendezvényen nemrég véletlenül találkoztam egy szimpatikus pasival. Nem ismertem ott senkit és ő is igyekezett távol maradni a többiektől. Az egyetlen volt, aki nem volt piás. Megjegyezte, hogy nem ért a nőkhöz (nem tudom miért mondta). Órákon át beszélgettünk (nem tűnt annyinak az idő), pontosabban inkább kikérdezett. Már akkor úgy éreztem, hogy kedvel (én is őt). Ígért nekem valamit, amit át is küldött másnap a facebookon, majd mikor megköszöntem elkezdtünk megint beszélgetni. Pár nappal később összefutottunk a buszon (ennek nagyon kevés volt a valószínűsége), ő jött oda hozzám! Beszélgettünk, kérte, hogy tegyek fel egy mosolygós képet, majd mielőtt leszálltam (tudta hol), hirtelen témát váltott és mondott valamit, amiből arra következtettem, hogy tényleg érdeklem, de ennek ellenére nem keresett. Hét végén írtam neki valamit, azzal kapcsolatban, amit még a rendezvényen beszéltünk, de csak annyi volt a reakció, hogy örül, hogy sikerült. Nem kérdezett rá arra, amit a buszon mondott, én meg nem mertem szóba hozni, hátha beégek. Annyiban hagytam. Eltelt majdnem egy hét. Közben találkoztam egy jó barátnőmmel, aki szintén hasonló helyzetben volt, mint én, de még előtte nap közben erőt vettem magamon és rákérdeztem a buszos megjegyzésre. Aztán levettem az adatforgalmat, hogy majd csak otthon nézzem meg a választ… ha lesz, ő sem volt fent éppen a facen. Barátnőm megnézte az üzenetváltásokat és azt mondta, hogy idióta vagyok, és nem látom, hogy totál odavan értem… és tegyem vissza az adatforgalmat rögtön, mert meghal a kíváncsiságtól… Jött is egyből 5! üzenet. Válaszoltam a pasinak, hogy ha hazaérek, otthonról írok majd. Ilyeneket írt, hogy vigyázz magadra, meg pirulós smiley stb… És akkor már nekem is egyértelműnek tűnt… A stílusa, a megnyilvánulásai mind-mind olyanok, mint a régi filmekben, amilyenre szerintem mindenki vágyik, túlságosan meseszerű, szép. Azonban nem tudtam megítélni, hogy alapból ilyen a természete, vagy ezek a választékosan megfogalmazott, szép szövegek valóban nekem szólnak-e… Mikor hazaértem, sok órán át beszélgettünk a facen, időnként röppentek a pirulós smiley-k, meg a személyes problémák kielemzése. Olyanokról is beszéltünk, ami hát…”méretek” (övé), meg milyen vagyok amikor „megvan” szóval érdekes témák is szóba kerültek… Kiderült sok-sok közös pont. Másnapig (!) tartott a beszélgetés. Megállapítottam, hogy ezt a pasit nekem találták ki. Azt mondta, hogy mindent tudni akar, ő is elmesélte, hogy mitől akad ki, mitől fél stb. Itt már teljesen egyértelmű volt a nyomulás, de olyan kedvesen, aranyosan, hogy azt elmondani sem lehet. Mikor már hulla fáradtak voltunk és elköszöntünk, mondtam, hogy másnap nem leszek elérhető, csak este. Ígért nekem valamit, hogy majd átküldi, ehhez kért egy elérhetőséget, mert a facen nem lehet átküldeni. Másnap este (pontosabban aznap eset) át is küldtem, amire írt egy üzenetet, hogy majd megpróbálja átküldeni, de az üzenet stílusa nem tetszett. A „szokásos” szia helyett olyan megszólítást használt, amit a pasik a haverjuknak írnak és a tőle „megszokott” smiley is elmaradt, ja és a dolgot sem küldte át… Most ilyenkor mivan? Ennyire benéztem. Amíg nem ír, addig én sem fogok mert azért az ciki. Most azt várja, hogy én hívjam randira? Vagy ez lekoptatás akart lenni? 24 óra leforgása alatt mi változott? Még annyit, hogy évek óta nem volt már barátnője és amikor hajnalban elköszöntünk a facen, még akkor írt vagy 10 mondat cukiságot meg pirulós smileyt…. Na erre varjatok gombot!

Mindketten átlagos kinézetűek vagyunk (szerinte én csinos), egyidősek, közel a 30-hoz. Egyikünk sem elvált, gyerek nincs.