Kezdetben mindig pozitivnak kell lenni, mélyebb beszélgetések kerülendők?

Jaj már megint te, aki azt hiszed, hogy a "pozitivitás" egyenlő a nonstop vigyorgással?

Mikor bírod végre értelmezni a fogalmakat? :D

(Ha meg nem te voltál, akkor mikor tanulod meg használni a keresőt?)

Amit az előző ír bizonyos értelemben igaz csak. De az az esetek 0,1%ban igaz.

Általában az emberekkel ha idegen, legyen az férfi vagy nő a mélyebb beszélgetés csak a “bemelegítés után” létjogosult általában. Imádok én is az élet dolgairól beszélgetni azokkal akiket ISMEREK. De ha egy vadidegen elkezd a halálról vagy ilyesmiről beszélni Sparban a sorban, furának tartom. Egyszerűen azért, mert így nem illik belecsapni a lecsóba, nem tudom kivel állok szemben tehát nem szívesen nyílok “csak úgy” meg. Akiket viszont kezdek megismerni és MEGBÍZNI benne, akkor az már egész más.

Gondold úgy hogy egy kapcsolat is olyan mint egy gyümölcs. Sok meleg napfény, tápanyag kell hogy beérjen. Több felszínes és szép lassan a felszín alá ásó beszélgetès kell ahhoz, hogy megnyíljon az ember.

Neked elsősorban magaddal kéne rendbejönnöd. Miért nem vagy elégedett? Nem kell állandóan annak lenni, de az se normális hogy minden napod 100% frusztrációban és negativitásban éled.

Írod, hogy azért vagy negatív mert nincs párod. Tehát gondolom magadra haragszol, és annak egy részét projektálod a potenciális partnerekre.

A nők ezt megérzik, barátom. Mondjuk nem csak nők, a férfiak is, mert árad belőled a görcsösség.

Egyébként, a kapcsolatokra általában igaz hogy az emberek kiegyensúlyozott(nak tűnő!) emberekkel kezdenek kapcsolatot.

Egyikünk se tökéletes, de természetes, hogy első randiknál mind a legjobb oldalunkat akarjuk mutatni (gondolj az állatvilágra, pl a madarak udvarlására. ezek szimpla ösztönök). Ha 10 alkalommal azzal nyitsz hogy a te életed szar, 10x utasítanak vissza. Ugyanez vonatkozik a nőkre is. Egy kapcsolatba a kölcsönös jóérzésért kezdenek az emberek, nem hogy a másikat pátyolgassák.

Kezdetben semleges témákról könnyed és VIDÁM beszélgetések kellenek, nem pedig mély beszélgetések. Ennek semmi köze a felszínességhez. Semmi.

Aztán ahogy a dolgok és érzések alakulnak és mélyülnek, úgy a beszélgetések is egyre tartalmasabbak és mélyebbek lesznek.

Viszont az alapján, hogy még a kérdésed legfőbb eleme is a boldogtalanságod erős a gyanúm, hogy kb köszönés után rájuk zúdítod az összes lelki bajodat.

És ők nem a pszichológusod, anyukád, lelki szennyes ládaď szeretnének lenni és a bajaidat a nyakukba venni. Boldogok akarnak lenni egy boldog kapcsolatban, te meg az ellenkezőjét kínálod.

Ráadásul, ha egyből bedobod, hogy azért vagy boldogtalan, mert már régóta magányos vagy, akkor ennek az az üzenete, hogy nem "ő" kell, hanem mindegy, csak legyen már végre valaki. Ez megint csak nagyon taszító.