Csak barátként tekint rám vagy többet szeretne? Röviden: mély beszélgetések után mindig hallgatásba burkolódzik, pár nap múlva keményen flörtöl, majd ismét hallgat. Bocs, hosszú, részletek lent.

Nyelvtanulás céljából kezdtem fórumozni 2 évvel ezelőtt, majd később Skype-olni egy német pasival (csak írásban).

Eleinte havonta csak 1-2 alkalommal beszéltünk, ma már majdnem minden nap. Viszont nem tudok rajta kiigazodni, illetve lehet, hogy csak túl sokat agyalok, mert nem szeretném magam megégetni.

Az elején minden hibámba belekötött, majd miután 5 hónap általános beszélgetés után találkoztunk személyesen is ez a kötözködés elmúlt.

Aztán hazament és 1 évig nem is láttam, egészen idén márciusig.

Csak pár napig volt Magyarországon, nem történt köztünk semmi, viszont amikor tehette együtt töltöttük az időt.

Ha valaki hallgatta volna a beszélgetéseinket, akkor simán megállapította volna, hogy diliházban a helyünk, néha sírva röhögtünk a semmin, mint a kamaszok. (ő 44 én 36)

Búcsúzáskor viszont történt valami.

Klasszikus búcsúpuszi szituáció, viszont a második puszi előtt az arcát úgy és olyan lassan nyomta az arcomhoz, hogy az leírni nem lehet, talán a legjobban úgy lehet körülírni, hogy érzékien bújt, miközben pedig megfogta a derekam és gyengéden belemarkolt.

Biztos, hogy csak pár pillanat volt, de nekem mégis hosszúnak tűnt és nagyon mély nyomokat hagyott bennem.

Hazament, majd 1 hétig nem kaptam felőle hírt, amikor ráírtam egy üzenetet, hogy nagyon jó volt újra látni.

Erre pár óra múlva reagált, hogy ő is nagyon jól érezte magát és hamarosan megint jön. Azóta ismét minden nap írunk egymásnak.

Mostanában egyre komolyabb témákról beszélgetünk, nekem szólt először, amikor meghalt a nagynénje, általában elmeséli, hogy milyen napja volt, ha rossz a kedve ír, hogy vidítsam fel.

Korábban azt mondta, hogy nem nagyon szereti a gyerekeket, mert nem tud velük mit kezdeni. Nekem van egy 6 éves lányom, így ennek nem örültem annyira, de elfogadtam a véleményét.

Mostanában viszont minden szabadidejét az 5 éves unokahúgával tölti, szó szerint kölcsönkéri őt a kislány szüleitől.

Megtudta, hogy több, mint 20 éve gitározom, elkezdett gitározni tanulni.

Egy mackós, nagyon félénk emberről van szó, aki iszonyú nagy koponya, amolyan tudós típus. Ennek következtében elég alacsony az önbizalma. (Nem mintha az enyém nagyobb lenne :D )

Mostanában csak pár szót tudunk napközben váltani, de mindig megpróbál megnevettetni.

Valamelyik éjjel tőlem kért tanácsot egy barátjával kapcsolatban, mert elbizonytalanodott a barátságukban.

Több órán keresztül beszélgettünk, majd megkért, hogy küldjek neki valamit postán.

Azóta nagy a csönd.

Tegnap és tegnap előtt csak köszönt, igaz, tudom, hpgy nagyon elfoglalt.

Viszont ma már fél 9-kor írt, hogy mi újság, hogy vagyok, reméli, hogy vele álmodtam, aztán közölte, hogy most elmegy bringázni, mert formába szeretné magát hozni.

Kívülről úgy tűnhet, hogy esetleg kettős életet él, de ez biztos, hogy nem így van. A húgától és az öccsétől is az az infóm, hogy amióta 2006-ban elvált nem volt senkije.

Ti hogy látjátok?