Mit keres egy nő egy férfiban? Mi az amiből potenciális párjelölté válik?

#9

Szóval te ócsárolhatsz másokat, de ha én kérdezek, egyből bunkó vagyok.. aha :D

Akkor anyud minek volt apáddal? Ha nem verte, pedig a nőknek az kell?

Amúgy én pár olyanról hallottam, hogy a pasi felpofozta a csajt, általában olyankor vagy a csaj maga, vagy a családja/barátai a sz##t is kiverték az illetőből, és többet nem találkozott a "barátnőjével".... Ja, meg egy eset volt ahol apuci a gyereket is megverte, ő jelenlg ül, a felesége rohant feljelenteni.

Persze lehet hogy csak más körökben mozgunk, és csak az én nő ismerőseim nem szeretik, ha verik őket....

Az én párom se ütött meg senkit ovi óta (sőt, kedves, és az állatokat meg a gyerekeket is szereti), mégis vele vagyok.

Ha amit írtál, az nem kamu trollkodás, hanem tényleg ezt látod a környezetedben, akkor valami borzalmas alja helyen lakhatsz...ki kéne szakadnod onnan.

?

Na akkor kifejtem neked bovebben miert ezeket irtam.

csaladcentrikus : en magam is az vagyok. Lehetoleg nagy csaladot szeretnek. Ha a kis almaimat nezem , akkor legalabb harom gyereket. Es megtudnek nyilvan allapodni mar.

optimista: az vagyok. Nem birom hosszutavon , ha valaki mindenben a rosszat latja , lehangol /lehuz.

Humoros: gondolom ezt nem nagyon kell fejtegetni.

empatikus: szocialis szferaban dolgozom , tehat nalam ez adott. Voltam egyutt legkevesbe sem empatikus pasival , nem mukodott. Tolem tul tavol all az olyan felfogas / ertekrend.

Lehetne meg itt sorolni , hogy mi az, ami megtudja fogni a noket. Nem gondolnam , hogy a b.unko a nyero. Legalabbis a tobbsegnel semmikepp.

Az altalam leirt tulajdonsagu pasit meg vegkepp nem gondolnam annak aminek irtad. :)

Hasonlo felfogasu embert szeretnek , mint amilyen en is vagyok. A fobb dolgokban legalabbis.

Röviden és tömören: társnak való.

Nem, nem pajtinak, nem lábtörlőnek, nem apucinak, társnak. Olyannak, aki képes beletenni a kapcsolatba, figyelni az én igényeimre is (természetesen ez kölcsönös), aki a kapcsolatban vállalja a nehezebb részeket is, és nem fut el a felelősség elől, nem csak a gyümölcsét akarja learatni, hanem leül megbeszélni a dolgokat és velem egy csapatban játszik.

Azt, akiben van tartalom, vannak céljai, és van kiállása, elvégre is, egy társban legyen tartalom, lehessen vele értelmes beszélgetést folytatni, ami nem a felszínes szar bájcsevelyben merül ki, hanem lehet véleményeket, meglátásokat ütköztetni, ezáltal fejlődni. Ugyanígy fejlődési szempontból, legyen a másik jelenléte ösztönző, inspiráló. Motiváljon, várjon el tőlem teljesítményt, akarja, hogy effektív és sikeres legyek, és támogasson a munkámban. Nem, nem anyagilag, hanem bátorítson és legyen a második ember, aki rajtam kívül hisz bennem, akkor is, mikor én elbizonytalanodom. Egy ostoba, buta férfi erre nem alkalmas, legalábbis én még olyannal nem találkoztam ebben a kategóriában, aki képes lett volna megérteni, milyen érzés keményen dolgozni, vagy töprengeni az embernek a kötelességén, esetleg tervezni. Az ostoba ilyenkor menekül, hátráltat, vagy rád hagyja, mert inkompetens ebben partnernek lenni. Fingja nincs, mit kell csinálni egy ilyen helyzetben, vagy milyen érzés ez. És nem is örül neked és a te szellemi értékednek/munkádnak.

Lehessen vele tervezni. Ez talán a legfontosabb. Szóba sem állok olyannal, aki azzal kezdi, hogy nem tudja, mit akar (mondja meg, hogy komolyat keresek, és folytathatjuk, vagy mondjon mást és én lezártnak tekintem) De én olyannal sem, akinél a házasságkötés, mint jövőbeli terv, nem szerepel a listán. 30 évesen nem malmozni akarok és várni az összeköltözésre, hanem kiságyat nézni az Ikeában és gyermeknevekről beszélni. Mindezt részben az én keresetemből, mert én nem azért akarok szülni, hogy eltartsanak utána, esküszöm, dolgozok és dolgozni is fogok, lesz is rendes végzettségem, de nem akarok vén fejjel anya lenni, és még mindig az élettársi röhejnél tartani, ha egyszer van már, akivel lehetne másképp is, évek óta. Aki nem alkalmas arra, hogy összekössük az életünket egy idő után, és csak tökörészik meg várakozik, meg szórakozik, az számomra olyan, akit egyszerűen az életembe sem akarok, nemhogy páromnak. De ezt nem sok nőtől hallom, ez csak nekem ilyen szívügyem, hogy legyen valami iránya a kapcsolatunknak, és ne merüljön ki abban, hogy elvagyunk, oszt majd lesz valami, hanem ha működik, igenis lépjünk magasabb szintre. (Ez nyilván nem az első randin derül ki, de szeretek belekérdezni, hogy a másik hogy gondolja a dolgot)

Azt meg ne vedd magadra, hogy p1navadásznak tartanak a nők, egyszerűen az online ismerkedő férfiak 90%-a nem tud mást felmutatni a farkán kívül, azt viszont előszeretettel tenné mindenhova, minél hamarabb. Érthető, ha ellenállás van a normálisakkal szemben is, mert ritkák.

Nem szeretem a felszínes embereket, nem tudom ennyi alapján, hogy te milyen vagy, de aki a felszínt kapargatja és teszi a fejét, miközben tőlem vár produkciót egy halimizumesélj után, az gondolkodás nélkül elfelejtve. Egyébként én nagyon ritkán mentem még úgy randizni, hogy nem tudtam beszélgetni előtte rendesen a sráccal. Ha nem érzem azt, hogy úr isten, mi végigpofáznánk a randit, hanem egysíkú, szar beszélgetéseink vannak, nincs az az isten, hogy menjek vele bárhova. Ahhoz látnom kell, hogy szorult bele értelem és tartalom, és nem csak faggatni tud, meg minden szarba belekérdezni, de belemenni már nem. Szeretek kivesézni egy témát, és gyűlölöm az egybites embereket, akik egybites beszélgetést folytatnak (gondolom, velem meg másik 50 nővel, különben mi másra menne így el a figyelme, hogy fel sem tudja venni rendesen a fonalat). Őszintén, az érdeklődéssel lehet felkelteni az érdeklődésemet. Én észreveszem, ha valaki nincs ott fejben, miközben chatelünk. És nagyon zavaró, mikor valaki telibeszarja, hogy mit írok neki és milyen vagyok én, elbeszél mellettem és megy a saját feje után a fszfej kérdéseit nyomatva.

Ennyit tudok mondani :| Hogy mi lehet a baj nálad, az nem derült ki számomra, szóval csak tapogatózom, nálam mi szokott lenni a baj.

Számomra vonzóbb, ha egy témánál maradunk, mert akkor úgy érzem, nem az van, hogy a másik kb szarik a kérdésére adott válaszomra és továbbáll, hanem olyankor válaszol ő is valamit arra, amit írok neki, meg ő is jobban belead... Egy beszélgetés ne csak kérdésekből álljon. Hanem az egyik feldob egy témát, kérdez valamit azzal kapcsolatban, ami nem igen/nem válaszos, akkor a másik válaszol rá valamit, ő pedig valahogy erre reflektál, és nem úgy , hogy "az jó", hanem mesél ő is a maga oldaláról, vagy valamivel visszacsatol, hogy "meglep, mert..." Vagy "igen, én is így szoktam, ráadásul..." és ez így tök jó, normális esetben erre a lány is ír valamit, és nincs szükség egy ideig kérdésekre. Sosem szerettem, ha valaki nem tud reagálni a dolgaimra, csak kérdez, mintha nem is érdekelné/értékelné, amit írtam neki, csak "ahha, folytassuk". :/

De kinek mi, másak vagyunk, én erre kényes vagyok.:)