Az első két randinál még volt vonzalom, most hirtelen tovalibbent. Mi a gond?

Nekem is volt ilyenem... A srác belsőre maga volt a tökély, külsőre is jóképű, az első randin odáig voltam érte, még a másodikon is. A harmadikon kezdett zavarni, hogy nagyon vékony. Konkrétan mikor megölelt a csípőcsontja szúrt, meg a bordái. FB-n a képei között is volt egy félmeztelen, nem sima vékony srác volt, hanem tényleg csont és bőr. Eléggé elbizonytalanodtam én is, izmosabb nő vagyok, ráadásul valamiért a kis pocak meg az erős combok borzasztóan felizgatnak egy férfin. Rajta ennek nyoma sem volt. Aztán ezt az érzést elnyomtam magamban, és folytattuk a randizgatást. De utána is idegesített, nagyon zavart, nem is éreztem azt, hogy vonz. De nagyon cuki volt. Aztán addig-addig ment ez az ambivalencia, amíg ott kötöttem ki, hogy érdekli a f**zomat, hogy vékony. Nagyon-nagyon sokat beszélgettünk, az érzéseinkről, a gondolatainkat megosztottuk egymással, mellé ő egy hihetetlen udvarias és humoros férfiként mutatkozott egyre inkább, kaptam tőle virágot a tizenéves első randim óta először, mindenhova vitt magával, elhívott különleges helyekre, és elvarázsolt azzal, amilyen ő valójában, és mikor megnyílt nekem és mesélt a súlyáról is, meg minden más félelméről és álmairól, akkor annyira szerethetővé vált, hogy egyszerűen meg akartam ölelni, és nem akartam elereszteni, és azóta visszatért a varázs is, és imádom, vonzónak tartom, és minden szuper.

Az első csókunk (második randi) nekünk is borzalmas volt, én nem így csókolok, nem tetszett, hogy túl óvatos és csak szájrapuszi megy jóformán, a szakáll is fura volt, mert soha életembe nem csókolóztam szakállas férfival... Eltelt fél év lassan, megtaláltuk a magunk közös stílusát a csókban is. az ágyban meg majd kiderül. Nekünk nehezen indult, hetente-kéthetente találkoztunk a kötelesség, meg az én bizonytalanságom miatt, szóval nem éreztem még indokoltnak eddig.

Szerintem próbáld meg folytatni. Ahogy egyre több érték jön be a képbe az egyetlen zavaró dolog mellé, szépen el fog tűnni az ilyesmi. Ja, és később nem bunkó paraszt módjára szóba is hozhatod a dolgot. Én pl ahányszor találkozunk, tömöm, mint a libát, mert kiderült, hogy a koleszban az ebéden, ami gyorskaja, meg a sörön kívül nem sok ételt látott. Hát így elhiszem, hogy elfújja a szél.