Volt már veletek olyan, hogy első randi után nem tudtátok eldönteni, hogy legyen-e folytatás vagy sem?

Volt/van... A sráccal minden rendben volt, kedves volt, aranyos, jól is nézett ki, jó volt a humora, ugyanaz az ember volt személyesen is, mint írásban, "papíron" minden stimmelt, de nem éreztem vonzalmat. Nem taszított, de nem éreztem, hogy kívánom, annyira "kémiátlan" volt az egész. Ez volt második randin, harmadikon, negyediken... Az ötödiken már úgy voltam, hogy semmi sem jön belőlem, és feladom, ez nem fog működni. Elmondtam neki az egészet, és azt, hogy nem érzem azt, hogy köztünk a dolog szexuális része működne. Számítottam rá, hogy nagyon meg fogom sérteni, de nem akartam egyből elküldeni, szóval cska megállapításként közöltem, nem úgy, hogy akkor én most lelépek, inkább megoldást akartam keresni, mert nekem többet ért ez vele, mert más szempontból meg pont olyan dolgokat tett és olyan értékekkel bírt, amire nagyon rég vágytam. Aztán akkor ezután kicsivel megnyílt jobban nekem, mondta, hogy nehezen megy neki ez, és félt is attól, hogy ha mutat ebből valamit, akkor ott fogom hagyni, mert olyannak ismert meg, aki egy erős, határozott férfire vágyik, aki tudja a dolgát. Aztán kiderült, hogy a második lány vagyok így az életében, de az első komolyabbnak ígérkező, és nem tud sok helyzettel mit kezdeni, nem tudja, milyen szintű határozottság a jó, és mi az, ami pofátlanság lenne, nem akarja, hogy rosszul érezzem magam mellette azért, mert rossz helyet választott és ilyesmi, ezért bízta ezt mindig rám inkább, és próbált másban férfi lenni (bókok, ajándékok, hazakísérés). Totál más szemmel néztem így a viselkedését, mintha egy tapasztalt, szimplán csak lusta és/vagy fantáziátlan, teszetosza alak lett volna, mint aminek korábban hittem. Aztán most megpróbáljuk ezt őszintébben, egymással többet kommunikálva folytatni. Abban megegyeztünk, hogy bármi lesz, nem fogunk egymásra haragudni, de ha nem megy, hát nem megy. Ha meg megy, akkor szuper.:) Nekem sokkal jobban megy úgy, hogy sikerült megértenem, mit miért csinál, és mitől tart (azt láttam rajta mindig, hogy kicsit izgul, és azt is, mintha nem lenne velem teljesen őszinte). Sosem volt részem ilyesmiben, főleg nem számítottam erre huszonakárhány évesen, dehát... :D Mindenesetre nekem ez az őszinte beszélgetés nagyon megható volt és eléggé eloszlatta a kételyeket, szóval úgy érzem, megérte/megéri ezzel foglalkozni így.. (:

Persze. 1-2 ora alatt senkit nem lehet megismerni.

Jaj, nekem is volt, de megfogadtam, h soha többet! Vannak olyan srácok akikhez nem vonzódok, de mint ember, barát úgy ,meg igen,vagyis úgy meg működne, de barátnőim is mondták, h ne menjek bele ilyen szituba, mert úgyis az lenne a vége, h kénytelen lennék hamar megmondani neki, h bocsi de mégse, és ha megrendes is velem, akkor utáána nagy megbátódás lesz ha beleéli magát és mégse!