Már a 30-40-es férfiaknál is azt tapasztalom, hogy szinte csak az olyan nőkkel, csajokkal akarnak foglalkozni, akiknek Facebook fullos profiljuk, csücsörítős fotóik vannak, miért?

Én ilyenkor mindig azon nevetek magamban, hogy elképzelem, milyen beszélgetés folyhat két ilyen ember között:

-Ú lenőtt a körmöm holnap el kell mennem a körmöshöz

-Ja bébi nekem holnap vállazós nap lesz lol

Bár szerintem már ezek is hosszabb mondatok a kelleténél :D

A szellemi tartalomért cserébe tudtok nyújtani szintén ugyanolyan minőségű szellemi tartalmat, vagy csak elvárni vagytok képesek? Nekem meg inkább pont az a tapasztalatom, hogy nem is igen tudtok mihez hozzászólni (főleg azok a nők, akik jobban adnak a külsőségekre), sem akármelyik természettudományi témához, sem a nagyvilágban történtekhez, sem a sportvilághoz, sem akármelyik érdekesebb hobbihoz, érdeklődési körhöz, elfoglaltságokhoz, semmihez. Ellenben ti elvárjátok a lehengerlő humort, ami kizárólag a ti személyreszabott igényeitekhez van tálalva, elvárjátok a különféle területekhez tartozó szaktudást a konyhaművészettől kezdve az ipari üzemgépészeten át az alkalmazott szociális gerontológiáig mindenhol.

A másik dolog az önfényezés. Megannyi nőnek megvan a hamis előszele. Megtudod Irénkéről, elmeséli neked, hogy hollandul tanul, sportszerűen kerékpározik, érdekli a politika és évek óta scrapbookingol, idővel viszont kiderül a turpisság, hogy nem tanul hollandul, csak kint volt egy hetet az őseivel Hollandiában, nem kerékpározik sportszerűen, ugyanis azzal jár melóba, halvány gőze sincs kiről beszélsz, amikor néhány politikus nevét felsorolod és a scrapbookingot is csak azért említette, mert látott Google-ben néhány képet róla.

Szóval semmit sem tudtok ti, szó szerint semmit. Mindenkit hülyének néztek, átvertek, megvezettek, tömjénezitek magatokat a nagy semmire, aztán csodálkoztok, hogy maximum szexelni akar veletek mindenki, mert - bocs a durva kifejezésért - egyszerűen semmire nem vagytok jók.