Nőként hogyan tudok önbizalmat adni kezdődő kapcsolatban olyan férfinak, aki évekig csak az anyja elvárásainak "kellett" megfeleljen?

Menekülj teljes gázzal!!!!!!!!!!!!

Meghogy a noket csak az alfahimek erdeklik.

Ha magától nem nő fel, te sehogy nem tudod kibillenteni ebből.

Attol fugg, hogy hany evet akarsz ra elvesztegetni, mielott valodi ferfi utan nezel.

Valamilyen szinten mindenkire hatással vannak a szülői elvárások, még arra is aki "dafke" is az ellenkezőjét teszi (ő pont azért, mert csakazértis ellentmond). De a barátodnál ez már túlzás. Jó érzés, ha a szülők büszkék ránk, de nem a saját élet rovására. Én is anyámmal élek, de nem tervezem ezt pár évnél tovább (gyűjtögetés ideje), és utána is jóban leszünk, de azt nem szeretném (és nem is fogom hagyni), hogy az én életem rovására menjen a dolog. Láttam pár olyan helyzetet ahol a szülő (anyuka) dolgai a gyerekének az életét tette tönkre és él még 55 évesen is az anyjával, mert az betegséget szimulál, ha a fia elmenne. Utána rögtön "meggyógyul", mikor lecseng a dolog... Ebbe én sosem mennék bele, de szerencsére anyám is egészséges, sőt ő is szeretné, ha önálló lennék, de a múltbeli hibáim miatt ez kicsit későbbre tolódott, mint másoknál (25 vagyok és jelenlegi tervem, hogy maximum 5 év múlva már a saját lábamra álljak, de ha lehet hamarabb. Igaz lehet ebben lesz szülői segítség /tehermentes lakásba költözhetem, ahol csak rezsit kell fizetni/, de az a lényegen nem változtat. Addig pedig tanulom amit tanulni kell és gyakorolok az önálló életre. Lehet kicsit későn kezdtem, de a múlton már nem lehet változtatni. A jövőn viszont igen.

Ebből így nem lesz épkézláb kapcsolat. Sehogy, ő felelős a saját életéért.

Érdekes, ha egy lány él a szüleinél azzal szemben sokkal elfogadóbbak vagytok