Mit lehetne tenni ilyen helyzetben? Éltetek már át ilyet vagy hallottatok ilyen sztorikat? Ha igen, akkor hogyan oldódott meg?

Pár éve volt egy elég nagy bizalomvesztésem egyik haverom miatt. Ezután úgy 1 évvel próbálkoztam, akiről kiderült, hogy csak arra kellettem, hogy növeljem az egóját, de amúgy le se kakilta azt, hogy én szerettem őt. Kb. 4 éve már ennek, de még mindig ugyan azt gondolom: azt, hogy akkor is és most is (ha visszagondolok erre) megalázottként éltem és élem is meg, amikor fény derült a dolgokra, azt nagyon nehezen hittem el. Azóta fóbiásan nem merek próbálkozni senkinél sem, mert félek, hogy ugyan úgy járhatok, mint az előbb említett lánnyal. És egy pár hete van itt egy idevalósi lány (18/l), akit megtaláltam Facebook-on (de még mindig itt beszélgetünk, mert ezt akarta) és nekem nagyon megtetszett. El is szeretném hívni randira, hogy jobban megismerjem, mert nagyon jól elvagyunk, hülyéskedünk, meg komoly témáink is vannak. Az a bökkenő, hogy nem meren elhívni őt sem a fentebb leírtak miatt. Mégis mit tehetnék, hogy a régi csajt el tudjam engedni és ne féljek miatta, és ezt az újat el merjem hívni? Ha idővel alakulna egy kapcsolat, akkor később normálisan tudnék ismerkedni? Ti mit javasolnátok nekem?

Ezer bocsi, ha hosszú lett és előre is köszi, ha értelmes válaszok lesznek! 21/f