Jól veszem ki, hogy a mai fiatal lányoknak jobban számít, hogy mim van és mennyi pénzem, mint az, hogy ki is vagyok?

Már majdnem a 100. randimon vagyok túl, amíg nem látnak rá a nők a szociális és anyagi helyzetemre csak a képeimet látják aranyos pasinak tartanak nagyon érdeklődőek, már az elején megy a nyálfolyás, hogy húúúú meg háááá, meg a sok smile. Meg rámír még reggel is hogy aludtam.

Utána ha esetleg élőben ismertem meg, és visszajelölöm facebookon, eltölt 1-2 órát azzal, hogy átnézi az adataimat, képeimet és ez már általában az első szűrő, nem vagyok bejelentkezve mindenféle menő helyre, nincs kint fotó mindenféle erről-arról, így hát a lányok fele itt már kiesik és általában vagy soha többet nem reagál, vagy flegmán megkapom, hogy hát nem is ismerjük egymást rabolom az idejét mit képzelek.

Ez az első, de ha a facebookom és egyéb dolgok alapján még átmentem, és összejönne egy találkozó, ott is gyakran az van, hogy ha nem kocsival megyek (vagy kiderül, hogy nincs még kocsim) és nem fullos cuccokban, akkor már megy a finom lerázogatás, hogy jujj, ez meg az meg hát őőő dolgom van. Mosnom kell otthon. Vagy csak eljátssza a kedveset még fél óráig és szintén soha többet nem reagál, ha nagyon keresem még le is tilt, minél kedvesebb vagyok annál kegyetlenebbül szól vissza előtte.

Ezt tapasztaltam. Az tény, hogy az anyagi helyzetem nem a legjobb, de meg vagyok elégedve az életemmel és megkeresek egy közepesen erős jövedelmet, de ez épp hogy a megélhetésre elég. Ez az ami nem tetszik ezeknek a lányoknak.

Van akitől meg is kaptam, hogy miért nem viselek szövetnadrágot, meg márkásabb cipőt, meg miért nem megyek el a hajas szalonba 8 ezerért hajat vágni merthát még az unokaöcsém haverjai is oda járnak. Ha magamnak nyírom le, vagy jó ismerősöm azzal nem azt mondom, hogy nem vesz emberszámba, de rosszpont neki.

Ha meg lóg a pénz a seggemből is szerintem bárhogyan viselkedek vele rámtapad.

Szóval mi az igazság? Az is tény, hogy már 27 vagyok és ez egy olyan kritikus időszak, hogy a 18-22 éves korosztály akikkel még mindig inkább ismerkedek visszaélve a fiatalságával, szépségével inkább pénzesebb csávót akar magának kihalászni, és annyira nem vagyok sem pénzes, se menő, hogy egy ilyen magányos szürke farkassal összeálljon.

De menő se lehetek csak úgy akárhogy, a punkok, meg a drogos hippik simán befogadnak, de az igazi menő csávók szintén elvárják, hogy virítsam a pénzt különben munkásosztályba meg isten tudja hova sorolnak, de nem az ép lelkű fiatalok közé.

Valahol meg is értem, de akkor most őszíntén? Nincs ezzel baj!

De mondja meg valaki. Akkor most kizárólag az anyagiakra összpontosítsak mert fontosabb minden másnál? Ne keressem a hibát magamban mert csak meg fogok őrülni? Pénzt keressek helyette?