Van akinek sikere volt a társkeresőkön, Interneten?

katasztrófa. Keress rá ilyen kérdésekre, van belőlük hatszáz...

F

Tinder, néha egy egy match, szépen írok a lánynak aki vagy nem ír vissza vagy visszaír és 5 mondat után nem ír többet. De 100%, hogy velem van a hiba és nem velük, lehet a gond az, hogy kedves vagyok mindegyikkel. Annyi nincs bennük, hogy megírják ha nem akarnak beszélni.

Szóval vicc kategória.

A direkt társkeresőket elítélem, virtuális húsbolt.

Ellenben a két utolsó páromat neten ismertem meg. Online játékok, fórumok, csoportok érdeklődési kör szerint... határ a csillagos ég, a kötetlen ismerkedés sokkal több sikerélményt hordoz magában, mint ugyanazokat az üres köröket futni le újra és újra.

Iszonyatos. Általában csak a külső, képek alapján ,,tetszikelnek", írnak, de az adatlapom nem érdekli a legtöbb embert, mert elég nyíltan leírtam, hogy mi az, ami nagyon nem gyere be nálam (pl. rossz helyesírás, üres beszélgetések...), és hogy komoly kapcsolatot keresek, korombeliekkel. Ennek ellenére, 40-50-es, sőt 60-as férfiak is írogatnak, és még én vagyok a gonosz, mert nem reagálok rá. Jogom van nem reagálni üzenetekre, ezt légyszíves tartsátok észben. Ha már valakinek az adatlapja és képei alapján nincs kedvem visszaírni, akkor nem lenne értelme írogatni. És nem a bmw-n, meg a tengerparton vagy a konditeremben pózolós fotókon múlik ez.

De az a baj, a legtöbben nem értik ezt :)

Nehezen azért, de ki lehet fogni olyan embereket, akikkel jó beszélgetni, kedvesek, nyitottak, érdeklődőek igazán, viszont mivel interneten ismerkedünk, így nem tud kiderülni, hogy élőben működik-e a kémia, vagy inkább csak baráti az egész. És sajnos ezt a vonzódást nem garantálja, hogy hogy néz ki a másik a profilképén. Szóval az, ami élőben hamar kiderül, több napos, akár hetes chatelés során nem derül ki sokszor, utána meg rossz érzés a személyes találkozó után valakit visszautasítani, mert nincs meg a vonzalom.

Másfelől ami miatt nagyon érik, hogy hagyom az internetes ismerkedést, hogy az emberek úgy bánnak sokszor társkeresőn egymással, mintha nem is egy másik hús-vér ember lenne ott a másik oldalon, hanem csak egy bábú, akin nyugodtan át lehet gázolni, meg lehet alázni, visszataszító dolgokat lehet irkálni, és én max annyit tudok tenni, hogy tiltom, de ettől még megbántott.

Sokszor, mikor sorozatban csak ikszelem a férfiakat Badoo-n és Twoo-n, arra gondolok, hogy ezek köztünk járnak Budapesten is, és hogy tudnak a való életben boldogulni? :D

Őrület. Snapchat kutyafilteres fotók, napszemcsik, fülbevalók, autó előtt pózolások, gyúrós fotók, és alig találni egy-egy egyéniséget, normális férfit. (Tudom, ez a másik oldalról is így van, a nők nagy része sem jobb társkeresőkön.)

Lehet, én látom negatívan, mert épp nekem nem jött be, viszont pozitív példákat is hallottam már bőven, de tényleg úgy érzem, élőben több esélyem van megismerni az igazit, mint társkeresőkön szlalomozni a sok kattos ember között.

Ha komolyan akarsz ismerkedni, légy olyan, mint a mindennapokban, légy kedves, tisztelettudó, érdeklődj, és fogadd el, ha nem ír vissza, nem akar többet belőled. Nem szép dolog nem vissza írni, de ha igazán érdekled, akkor fog majd írni, ha nem, akkor meg jobban jársz nélküle :) Sokan többet megengednek maguknak online, és csak játszanak, de ha látod, hogy nem igazi az érdeklődése irántad, hagyd inkább a dolgot, beszélgess más lánnyal.

Szerintem hosszútávon lehetetlen bírni a társkeresőzést lelkileg, nekem kb. két hét után már feljárni sincs kedvem.

22N

Én kb 17 éves korom óta fel-fel jártam mindenféle társkeresőkre. Évekig egy sráccal sem találkoztam, minddel volt valami bibi. Pl.: a legtöbb, lelépett a legelső próbálkozás után.. A pasik 99%-a már azelőtt feladja, hogy igazán megpróbálná.

Az első találkozóm 20 éves koromban volt, KATASZTRÓFA volt. Szörnyűbb első tapasztalatot meg se élhettem volna. Kb. 1,5 évig társkereső közelébe se mentem. Majd kezdődött elölről a felregisztrálok, jelen vagy 2 hetet ír egy csomó őrült, majd törlöm magam időszak. És akkor ezt olyan 4 havonta ismételtem.

Majd az utóbbi társkeresőzésem másképp alakult. Sokkal lazábban indultam neki, 0 szexizős kép. Csak barátkozásra mentem, olyanoknak is vissza írtam akik nem mozgattak meg a külsejükkel.

Elkezdtem beszélgetni egy ilyen sráccal. Még én sem tudom mi vett rá, de találkoztam vele. Lelkileg azonnal elaléltam tőle. De én egy hihetetlenül külsőséges ember vagyok. És a kinézete nem tetszett. Viszont így is egyre többet lógtunk együtt, és egyre inkább vonzódtam hozzá. Először jött egy testi, szexuális vonzalom, majd elkezdtem helyesnek látni. Szó szerint hétről hétre formálódtam hozzá. Körülbelül 1,5-2 hónap alatt úgy belezúgtam, mint még senkibe.

Sosem kezdtem még olyan emberrel, aki csak a lelkével fogott meg. Teljesen új tapasztalás volt. Nagyon sorsszerű. Ha csak 1x úgy reagálok, ahogy egész életemben, akkor sosem tapasztaltam volna meg ezt az érzést.

24/L