Talán tetszem neki? Ha igen, miért nem lép? Hogyan ösztönözhetném rá? 16/L

Igen, tipikus iskolapélda. 5. éve vagyunk osztálytársak, az első évben nagyon utáltuk a másikat, de ez később átalakult haversággá, majd egyre nagyobb barátsággá. talán többé is. de nem tudom eldönteni. nagyon sokat beszélgetünk, főleg, hogy mögöttem ül, és igen gyakran előreszól, hogy forduljak meg, mert mondani akar valamit. sokat nevetünk együtt, hülyéskedünk. ha máshol van óránk, mindig megvár, vagy ha pakolászom a cuccaim, megkérdezi, hogy jövök-e. és mindig mögöttem, vagy mellettem jön, még akkor is, ha eredetileg én sokkal előbb leindultam. na jó, néha én intézem úgy, hogy egymás mellé kerüljünk :P mindig engem kér meg, hogy segítsek, ha nem tud valamit, vagy éppen szívességet. esetleg kísérjem el őt valahová, könyvtár, büfé. ha az utóbbi, akkor szokott nekem venni valami kis apróságot :) egyébként ő is nagyon sok szívességet tett meg nem, kisebb-nagyobb dolgokat egyaránt. nem is tudom pl, hány ezerrel tartozom. de ez csak a legkisebb ügy. és a többi lánynak, 3-4 10 éves barátján kívül még ennyit sem tesz meg. elég sok köztünk a testi kapcsolat, már ha ezt lehet annak nevezni. sokszor megérintjük egymás kezét, egymáshoz dőlünk, egymás vállára tesszük a kezünket, vagy a két pad között a lábunkkal "harcolunk", néha a kajánál fogva húzom magam mögött :D és igen... ha megyek hátra valamiért/valakihez teljesen egymáshoz simulunk, de nem vonakodik. és néha a helyhiány, a földön lévő táskák, tornazsákok miatt ráesem :$ de nem zavarja. eltűri, hogy becézzem, és nagyon hosszan tudunk egymás szemébe nézni, tényleg. ilyenkor néha elnevetjük magunk. ha órán összetalálkozik a tekintetünk nem bírjuk ki, hogy ne kezdjünk el vigyorogni. ha pl. egy nap még nem találkoztunk, de látjuk egymást, néha integet. de már olyan is volt, hogy találkoztunk aznap, mégis :D említettem, szoktunk hülyéskedni. eltűri, hogy vicces, esetenként lánynéven szólítsam, vagy becézzem, cicuzzam. szeretünk incselkedni, szórakozni egymással, kötekedni igen sokat. de ez is jókedvben, nevetésben zajlik le. sokat szokott a székemen ülni, vagy a padomon, megengedi hogy tele szívecskézzem, teleszignózzam a füzeteit, de néha visszakapom. néha azt veszem észre a szemem sarkából, hogy néz, de mikor kicsit arra fordítom a fejem, már nem. ha a városközpont felé megyek, együtt szoktunk. vagy volt olyan többször is, hogy suliprogram volt délután, de mi bementünk a plázába. ő is jött egy darabon, de teljesen be nem, mondta hogy csörgessem meg, ha indulunk vissza és csatlakozik hozzánk. az egyik ilyen alkalomkor elkéstünk, ő már ott volt, és engem hívott föl a 10 ember közül. az egyik ilyen délutáni programon pedig elküldtek a pékségbe, hogy hozzak kaját, mert éhesek, és felajánlotta, hogy eljön velem, pedig azt sem tudtuk, hol van legközelebb, így 2 órán át kolbászolt velem. néha meg szokta fogni és vinni egy darabig a táskám, bár nem sűrűn, mert nem kérem rá, de ha megkérem, nem ellenkezik. múltkor valamilyen órán mondta, hogy ha nem érkezik meg a padtársa, odaül mellém. és azt veszem észre, ha ülünk egymás mellett és például írunk ( házi feladat másolás :D)akkor kb. 5 centire van tőlem a feje, és mindenünk összeér, de ezt szerintem írhatom a testi kapcsolatok közé. néha szoktam vele "verekedni", de csak játékosan, ha cukkol. ráugrok a hátára, vagy a kezére, de ő ilyenkor is nevet. hú, azt hiszem, minden tapasztalatom leírtam, bőven elég lesz :D és mielőtt a sok gyerekes dolog miatt a korunkat besaccolnátok 12 évre, közlöm, hogy 16 évesek vagyunk mindketten :) magam részéről azért vagyok bolondos, mert nagyon tetszik, sőt, azt hiszem szerelmes vagyok:$ Nektek mi a véleményetek? Csupán erős barátság, vagy több? És amúgy meg még nem hívott sehová, és nem is lépett. Miért? És hogyan ösztönözzem arra, hogy kezdeményezzen?